Menü
Rövid URL

INTERJÚ HÉJJ DÁVIDDAL A TOKAJI BORVIDÉK FEJLESZTÉSI TANÁCS ELNÖKÉVEL (II. rész)

Itt merül föl bennem a kérdés, hogy egy sokkal központibb település sorsával mi a helyzet? Nem is a megszokott módon tenném fel a kérdést, hogy „Miért van szunnyadásban Tokaj városa?”, hanem mi kéne ahhoz, hogy az elmúlt rendszerek hangulata, tájsebei eltűnjenek akár Tokajból, Sátoraljaújhelyről vagy akár Mád vasútállomásáról?

A gondolkodásunkat nem csak nekünk, de a helyieknek is meg kell változtatniuk. Tokaj főutcája jelenleg nem képes olyan gasztronómiai szolgáltatásokat felmutatni, amilyeneket illene. Elsősorban nem arra van szükség ebben a kérdésben, hogy milyen uniós vagy állami pénzzel lehetne ezen változtatni, hanem ilyenkor mindig arra gondolok, hogy akik azokat a barokk házakat annak idején felépítették Tokajban, azok nem arra apelláltak, hogy erre honnan, mikor, milyen forrásokat fognak kapni. Persze az átgondolt beruházások fontosak, de talán még fontosabb, hogy Tokaj város jelenlegi vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy életet leheljen a településbe. Izgalmas kérdés és talán vitaindító gesztus lehet az, hogy Posta György polgármester úr, országgyűlési képviselőkkel egyetértésben pályázik Tokajjal az Európa Kulturális Fővárosa szerepre (nagyvárosok és megyei jogú városok mellett egyedüli kisvárosként). Már most is vannak kulturális terek, melyek színvonalas lehetőségeket nyújtanak ehhez. Nem biztos, hogy mindig nagyban kell gondolkozni, több tízezres koncerttermekkel. Az emberléptékűség később is fenntarthatóbbá, kihasználhatóbbá teszi a kulturális, gasztronómiai programhelyszíneket.

Scs 5736
Héjj Dávid (fotó: Csáki Szilárd | hegyalja.info)

Korábbi interjúban olvastam a gondolatát, miszerint a tokaji bor nem lehet olcsó. Sokan sokféleképp képzelik el, hogy lehetne ezt megvalósítani. Mi az Ön víziója erről?

Hála Istennek ez nem az én dolgom. Egyfelől a Grand Tokajé, másfelől a hegyközségé. Ők dolgoznak azon, hogy tájékoztató jelleggel eljuttassák minden nagyobb borpiaci szereplőhöz, hogy a tokaji minőség minimálisan milyen polcárat feltételez, és aki bizonyos ár alatt lépne be a rendszerbe, az súlyos félreértésekre ad okot. Az semmiképp nem működhet, hogy egy borászat saját márkás termékként vagy más címkével 4-500 Ft-ért értékesít tokajit, miközben a magyar állam komoly invesztíciót folytat azért, hogy a gazdáktól történő szőlő felvásárlásának ára nőjön, jobb minőségű szőlőt állítsanak elő a kisbirtokosok, a (korábbinál) jobb minőségű tokaji borok érdekében. Közös érdeke minden termelőnek, gazdálkodónak, piaci szereplőnek, hogy Tokaji minőséghez méltó legyen az árképzés. Tokajnak mindenből a legjobbra kéne törekedni. Ha valaki mondjuk egy hamburgerezőt nyit Hegyalján, akkor annak legyen vonzereje. De ez lenne az elvárható kulturális téren, szolgáltató szegmensekben is. Egy történelmi borvidék névadó városának főutcáján pedig egyszerűen nem fér már bele az, hogy a 80-as évek klasszikus hangulatát idéző kiskocsmák uralják a teret. Akkor vagyunk eredményesek, ha a 21. századot idéző kis éttermek, kiállítóterek, kávézók, vendéglátóhelyek töltik meg élettel a várost. Ehhez az élményhez remélhetőleg 5 év múlva könnyebben jutunk majd hozzá egy egyszerű hétköznap is. Azt látni kell, hogy Tokaj-Hegyalja a Miskolc-Kassa-Nyíregyháza háromszögben a legerősebb vonzerővel kell bírjon. Az ottani lakosság képes lenne lendületet adni a régiónak, de Budapestről is belátható a távolság. Lengyelországból már most is erős az érdeklődés, amit utakkal szintén erősíteni szeretnénk. Sokan ismerik Tokajt, igazából csak újra föl kell fedezniük. Arról azonban kevesen tudnak, mondjuk Nyugat-Európában, mi történik Hegyalján most és mi várható. Ennek pedig katalizátora lehet egy Európa Kulturális Fővárosa cím. A polgármester hite, bátorsága és lelkesedése reméljük, sokakra átragad helyben és szélesebb körben is.

Visszakanyarodva a gyakorlatibb kérdésekhez, a borászatokhoz és azok támogatásához. Mik azok a kisebb borászatokat, termelőket segítő konkrét fejlesztések, melyek várhatók vagy épp most megvalósulnak?

A kicsik számára ültetvénytámogatás is van/volt/lesz, melynek utolsó körében sikerült meggyőzni az EU-t, hogy a világörökségi területeken ne legyen csökkentés (minden más országrészben sajnos igen, de ilyenkor kell jól kihasználnunk Hegyalja speciális adottságait). Májusban fognak érkezni a borászatok fejlesztéseit támogató pályázatok (épületre, csarnokra és gépekre, eszközökre lehet majd igénybe venni). Kiss Miklós államtitkár úr is elmondta, nagyon hamar le lesznek kötve a források, de országosan mindenkit bíztatok, hogy alaposan készítsék elő pályázataikat, mert a későbbiekben nem biztos, hogy lesz ilyen lehetőség. Másfelől fontos leszögezni, hogy eddig is komoly támogatások érkeztek Hegyaljára. A kicsik vannak talán inkább bajban, és én ezért kifejezetten örültem a Közösségi Infrastruktúra Fejlesztési projekt megszavazásának (pl. mobilpalackozóval). Azok is lehetőséget kapnak, akiknek nem lenne anyagi lehetőségük a nagyapától megörökölt, régi eszközeik 21. századi felújítására, s így alulmaradnak az erősödő versenyben a nagyokkal szemben, ahol megvan a szükséges feldolgozó, korszerű berendezésekkel. A cél az, hogy ne kelljen senkinek feladni a céljait, azoknak sem, akik polgári hivatásuk mellett gazdálkodnak pár hektáron.

Img 8698
Sárospataki vár

Összegezve kicsit, mekkora a lehetőség és mekkora a kihívás ma Tokaj-Hegyalján?

A lehetőség mindig is nagy volt itt. Alázattal kell lenni Tokaj-Hegyalja, az itteni szőlő és egymás iránt is. Ha egy irányba gondolkodnak, összefognak a helyiek és a különböző területeken meglévő lehetőségeket láncolatba sikerül összefűzni, akkor a borvidék sikeres lehet. A 90-es évek eleje óta mindenki arról ábrándozik, hogy Hegyalja éveken belül sikeres, elismert lesz. Ez a mozaikos fejlődés és az összefogás hiányával nem fog megvalósulni. Kellenek még nagy beruházások, de a gondolkodásmód átalakulása is szükséges. A tokaji bor nagyon sikeres már most is, számtalan kiváló elismeréssel. Kérdés az is, hogy a furmintot mikor ismeri el a világ: a nagy fehér világfajtákhoz képest nehezen érthető bor, mely ugyan csodákra lehet képes. Ennek van egy természetes fejlődési folyamata, de ezt is alázattal kell tudni kivárni.

Mi az, amit személyesen mindenképp szeretne látni megvalósulni tokaji praxisa alatt?

A Szirmay-Waldbott Kastélyban, Tolcsván 1907-ben volt egy esküvő, a báró lányának, Waldbott Heddának menyegzője. A múzeumban ki van állítva a menükártya. Öt vagy hat féle bor van rajta. Úgy gondolom, nem a család nagyzolásából, hanem egzisztenciájából, társadalmi és kulturális beállítottságából fakadóan bontották a legjobbakat az alkalomra. Volt tokaji bor, volt tokaji aszú és volt Chateau Lafite is. A századfordulón itt tartott ez a vidék. Ha sikerül azt elérnünk, hogy a Chateu Lafite mellett ugyanúgy ott legyen a száraz furmint vagy az aszú, én boldog leszek. Mire ez megvalósul, akkor már ki tudja, hogy telefon helyett mire fognak hasonló interjúkat rögzíteni, de remélem, hogy nem leszünk elég öregek, hogy emlékezzünk, miről beszélgettünk itt 2016-ban.

Frfi szalon
Szirmay-Waldbott Kastély (férfi szalon)

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.