Menü

A borászatok értékeléséről

Egy kis statisztika a toplisták előtt

A tavalyi évhez hasonlóan a magasabb pontértéket képviselő borok száma növekvő tendenciát mutat. A kalauz pontozási rendszerében a 14–15 pont fontos mérföldkő. Ez a harmonikus nagy bor helye, ahol már nem nézhető el egyensúlyvesztés, vagy bármiféle bizonytalanság; e határ fölött már a klasszis borok vannak, ahol a komplexitás és egyediség elvárt erény. A toplistákra 15 pont alatti bor nem is kerülhetett fel. Tizenegy tétel kapott 16 pontot a legjobb édes borok kategóriájában, a legjobb száraz fehérek között egy 16 pontos bort követően 10 tétel ért el egyaránt 15-15 pontot. Egyik bort sem szerettük volna kihagyni, emiatt a toplisták idén nem tíz, hanem tizenegy-tizenegy tételt tartalmaznak. A vörösborok között örvendetesen magas volt a 15, illetőleg 16 pontot elért tételek száma; ezért kénytelenek voltunk válogatni, ki kerülhet fel a toplistára.

Néhány szó az értékelésekről

A tesztelők kilétét a szerkesztő személyének kivételével anonimitás fedi, az általuk végzett tesztelések anonim módon történnek. Ennek van előnye és hátránya is, de továbbra is szeretnénk elkerülni, hogy a borok és borászatok értékelése helyett a tesztelő személye legyen a vita tárgya.

A borokat magunk választjuk ki és szerezzük be kereskedelmi forgalomból vagy a borászatoktól.

Az értékelési szempontok megegyeznek a korábbi kalauzokban rögzítettekkel, ezért csak a legfontosabbakat emeljük ki azok kedvéért, akik első alkalommal veszik kézbe a kalauzt.

Az általunk használt 20 pontos rendszer egyrészt az étteremkalauz, másrészt a francia Gault&Millau borkalauz elveit követi. Szigorú pontozást jelent, ahol az alsó küszöb a 8–9 pontos kategória: az ajánlható bor, amelyet szívesen innánk máskor is. A 14–15 pont a harmonikus nagy bor határa. E fölött már a klasszis borok vannak, ahol a komplexitás és egyediség elvárt erények.

A tesztelők az idei évben egyetlen bort sem díjaztak 17 ponttal. A 16 pontot elért borok hazai szinten klasszis tételek, amelyekre sok éven át emlékezünk, határán vannak, de nem érik el azt az egyediséget, amely már világviszonylatban elismert, amely bármely nemzetközi megmérettetésen vitán felül megállja a helyét.

A tavalyi kalauzban megjelent borászatokat ismét mérlegre tettük, és az elmúlt évben forgalomba került boraikat teszteltük. A borászatok egy részét ennek eredményeként kihagytuk.

Folyamatosan keressük a feltörekvő, a magas minőséget célzó borászatokat, amelyek eddig nem szerepeltek; az idei kalauzban tizenkét új borászat kapott helyet.

Az általunk kiválasztott borászatok egy része a kalauzzal kapcsolatos adatszolgáltatási megkeresésünkre furcsán reagált, s arról érdeklődött, hogy mennyibe kerül számukra a kalauzban való megjelenés? Egyszer s mindenkorra nyomatékosan le kell szögeznünk, hogy a kalauzban történő megjelenésért senki sem fizet, sem pénzzel, sem bármely más bujtatott módon, mint például reklámfelület megvételével. A kalauzban való megjelenés „ára” csakis a minőség lehet, semmi más. A kalauz természetesen reklámfelület valamennyi megjelenő borászatnak (és természetesen étteremnek), de ezt kizárólag a munkájukkal és az elért minőséggel érdemelhetik ki. Kérésre senkit sem teszünk be a kalauzba, és ki sem hagyunk senkit, akit fontosnak vélünk.

A borok pontozása

A borok pontozása
20 pont Elméleti tökéletesség, amelyre törekedni lehet
18–19 pont Legenda. Világszinten is kiemelkedő termőhely, kiváló évjáratának hibátlan bora
16–17 pont Klasszis nagy bor, amelyre éveken át emlékezünk
14–15 pont Harmonikus bor, nagy élmény, de komplexitásban, egyediségben nem kimagasló
12–13 pont Élmény. Magabiztos bor, jó arányokkal; képes felidézni a borvidék, a fajta, a termelő jellegzetességeit
10–11 pont Szívesen innám máskor is, és föl is ismerném
8-9 pont Szívesen innám máskor is. Hibái, aránytalanságai tolerálhatók
T Tesztelt bor, de nem ajánlható
Legjobb vétel

A borászatok értékelésének rendszere nem változott. A toplisták közt kiemeljük az 5, illetve 4 fürtöt kiérdemelt borászatokat, ez utóbbiak száma hárommal gyarapodott. Az azonos fürtszámot elért borászatok között nem állítottunk fel rangsort, a borászatok ábécésorrendben követik egymást.

A borászatok értékelése
világklasszis borászat
magyar csúcsborászat
komoly, klasszis borászat
nagyon jó borászat
jó borászat

Borvidéki körkép a kóstolási tapasztalatok tükrében

A Mátrai borvidék dinamikusan fejlődik, egyre másra jelennek meg a kisebb méretű igényes termelők, akiket hajt a szenvedély. Igazán ígéretes a Kékhegy pince, a Centurio pedig már fel is zárkózott a mátrai vezető újhullámos pincék mellé.

A Sziegl pincét leszámítva (2015-ös vörösboraik csak 2017 elején jelennek meg) az Alföldi borvidékről érdekesebb termelő továbbra sem került be a kínálatba. A kereskedelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy javarészt alsópolcos tömegtermelés folyik a borvidéken, de ebből sem sikerült előnyt kovácsolni, mert lényegében ezek sem olcsóbbak, mint akár a mátrai vagy a neszmélyi reduktív borok, amelyek viszont minőségben meghaladják versenytársaikat.

A Neszmélyi borvidéket a nagyüzemi szellem uralja, frissességet egy távolról sem kézműves méretű „viszonylag új” vállalkozás, a Kősziklás hozott; klasszissal komolyabb minőségű reduktív fehér tételei bárkivel felveszik a versenyt az országban.

Villányban az immár hivatalosan is vezető fajtává emelt cabernet franc egyenletesen jól teljesít. A portugieser változatlanul mostohagyerek, alig egy-két borászat veszi komolyan (Hummel, Wassmann, Lelovits), pedig fontos oszlopa lehetne a borvidéki identitásnak. Sok pince nem hozta még piacra 2013-as és 2014-es borait, de azok közül, akik ezt megtették, külön említést érdemel Kiss Gábor és a Wassmann pince, akiknek borai, az évjáratok jellegét ugyan nem meghazudtolva, élvezetesek, kellő mélységgel és tartalommal bírnak. Az idei kalauz egyik nagy nyertese Villányban a Bock pince, amelynek két csúcsbora is kiemelkedő színvonalat képvisel: kulturáltan nagyok, olykor elegánsak és mindig vonzók. Immár évek óta rendkívül szép, klasszikusan arányos borokkal jelentkezik a Jackfall pince. A borvidék szempontjából fontos fejlemény, hogy a Csányi pince válogatás borai Villány legjobbjai közé emelkedtek. A hordóhasználat az egész borvidéken sokat finomodott.

Szekszárdon továbbra is élvezetesebb, arányosabb borok készülnek, mint Villányban. A szekszárdi csúcsborok semmivel nem maradnak el a villányiak mögött komplexitásban, nagyságban, érlelhetőségben, viszont elevenebbek, gyümölcsösebbek és kulturáltabb tanninnal rendelkeznek. A középső kategóriában még inkább egyértelmű Szekszárd fölénye: gazdagon gyümölcsös, fűszeres, jobb szerkezetű és nagyon jó ivású borokat készítenek A borvidék a kékfrankos és a kadarka borvidéki hagyományának, termesztési kultúrájának és a házasításokban való felhasználásának köszönheti előnyét; e két fajta előtérbe állításával egyre plasztikusabban rajzolódik ki a szekszárdi jelleg. Ugyanakkor sok borásznak meggyűlt a baja az utóbbi három évjárattal, a szüreti időszakot 2013-ban és 2015-ben is tartós esők zavarták meg. Mindezek fényében még feltűnőbb, hogy 2011-ben és 2012-ben mennyire szép, helyenként nagy formátumú borok születtek Szekszárdon.

Úgy tűnik, Eger is ébredezik Csipkerózsika-álmából. A befektetett munka lassan meghozza gyümölcsét: a bikavér egri arca kezd kirajzolódni. Kiemelkedik a St. Andrea borászat egyenletesen magas minőségű tételeivel. Az átlagos minőség meglepően jó, gyenge alig akadt az idei mezőnyben. Néhány termelő sajnos továbbra is pincetisztasági problémákkal bajlódik.

Sopronban továbbra is izgalmas borok készülnek, de nagy a szórás. A borvidék vezető borászatai, a Weninger és a Ráspi szortimentje sem mentes a csalódásoktól. A konvencionálisabb stílusú Luka pince felzárkózott melléjük, és, a borvidéken egyetlenként, minden borával átlagon felüli teljesítményt nyújt. Sopronban az évjárati hatások miatti hullámzás kevésbé érezhető, viszont az éretlenség nagyobb arányban jelentkezik. A Nyugat közelsége és az osztrák befolyás okán is hódit a beavatkozás-mentességet hangsúlyozó szemlélet. A kénhasználatot is minimumra szorító birtokok borai nyitottságot igényelnek a fogyasztótól.

A Tokaji borvidék életében örvendetes fejlemény a második generáció egyre markánsabb jelenléte. Munkájuknak köszönhető az Árpád-hegy és az Erzsébet pince látványos változása; megújult a borok stílusa, jó irányban formálódik a birtokok arculata. Tavaly külön kiemeltük a Dobogó pincét, amelynek 2013-as évjáratú száraz furmintjai igazi referenciaborokká váltak. A 2015-ös évjáratú száraz furmintjaik (melyek a kalauz megjelenését követően kerülnek majd csak forgalomba) tovább erősítenek minket tavalyi döntésünk helyességében, mutatva, hogy a kiemelés nem egy jó évjáratnak, hanem a tudatos és precíz szőlő- és pincemunkának köszönhető. Két másik pincét kell külön is említenünk. Demeter Zoltán 2015-ös évjáratú remek borsora a vincellér egyre kifinomultabb, kicsiszolt stílusának az eredménye. A Kaláka pince Tökösmál-dűlőből készített tétele pedig a kóstoltak közül a borvidék talán legtisztább, legprecízebb bora. Édes borban továbbra is a Disznókő az első számú borműhely és referenciapont, de az évről évre finomodó stílusú Oremus a borvidék egyik meghatározó fontosságú birtokává válik.

A Balatoni borvidéken a 2015-ös évjárat fehérborai szépen teljesítettek. A Balatoni Kör megalkotta első régiós bormárka, a Balaton bor (amely 2015-ös olaszrizlingből készült) tavasszal került forgalomba és gyakorlatilag el is fogyott. Egységes megjelenésű, kizárólag az adott tételt készítő borász feltüntetésével megkülönböztethető borok. Szerethetők, jó volt kóstolni, de nem értékeltük, mert a formálódó egységet hiba volna a borok versenyeztetésével megbontani. Piacra kerültek az első hegyborok is. A borászok egységes balatoni régióban való gondolkodását azzal is támogatjuk, hogy a Balaton északi parti borvidékeit és a Dél-Balatoni borvidéket kalauzunkban egy blokkban szerepeltetjük.

Csopak továbbra is a régió motorja. Az „Olaszrizling Szerintünk” szerveződés keretein belül folyamatosan formálódik a borászok közös gondolkodása. Csopak pedig nem attól az egyik legizgalmasabb balatoni borstílus hazája, mert egy tételt kikiáltottak mértékadó csopakinak, hanem attól, hogy a csopaki dűlők borai hasonlatosságaikban és különbözőségeikben is egymáshoz mérhetővé váltak; ebben elvitathatatlan a szerepe a Csopaki Kódex tagjainak. A tesztelés egyik nagy élménye a Figula pince 2015-ös évjáratú hatdűlős olaszrizlingjének kóstolása volt: egy évjárat hat tétele megannyi más és más izgalmas karakter. A Szent György-hegy a régió másik izgalmas helyszíne, a 2HA birtok gyönyörű vörös referenciaborai mellett a Gilvesy pince és a Bence családi birtok megjelenésével egyre jobban feltárul ez az eddig kissé háttérbe szorult tanúhegy.

A Somlón is egyre több rendezvény mutatja, hogy formálódik a borvidék. A tradicionális palackos pezsgőkészítés és a Somló összekapcsolódásából született Kreinbacher pezsgők átrendezték a hazai pezsgőkínálat felső szegmensét, újrafogalmazták a magyar minőségi pezsgő fogalmát. 2016-ban a világ talán legrangosabb champagne/pezsgő megmérettetésén nemzetközi szinten is kategóriájuk csúcsára jutottak.

Már a tavalyi évben külön méltattuk Szentesi József remek vörösborait. Idén is a kalauz egyik kimagasló vörösborsorát Szentesi József 2012-es és 2013-as vörösborai jelentették, nem is beszélve a kóstolt három kiváló fehérborról.

dr. Roznik Ferenc
szerkesztő