Menü
Rövid URL

A bort és a borászt is szeretnem kell - John Szabo (Master Sommelier, WineAlign.com)

Johnszaboatbricco(rev)
John Szabo

Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?

A nagyon meleg vagy egyenesen forró éghajlatú borvidékekre rossz idők járnak mostanában. A nagy, szuper érett borok divatja leáldozott, most a hűvösebb éghajlaton termelt friss, könnyed, szerényebb alkoholú, magasabb savú borokat keresik. Erre csak rátesz a globális felmelegedés (felőlem hívhatjuk éghajlatváltozásnak is, de az bizonyított tény, hogy globálisan egyre melegebb van).

Dél-Ausztráliában, Mendozában, a chile-i Valle Centralban, Napában vagy Dél-Spanyolországban lehet persze korábban is szüretelni, és így természetes magas savú borokat készíteni. De az ízvilág és a komplexitás egészen más lesz. Nem lehet kiváltani a hosszú, hűvösebb tenyészidőszak alatt végbemenő biológiai folyamatokat, amelyek során a zamatok és a fenolok azonos tempóban fejlődnek, vagy esetleg gyorsabban, mint a cukorképződés és a savvesztés, és ennek köszönhetően teljes, komplex ízvilág alakul ki alacsony alkohol és magas savak mellett. Az éghajlat vitathatatlanul meghatározó tényező. Sok éretlen, zöld, kellemetlen bort ittam már forró borvidékekről; ez az eredménye annak, amikor hűvősebb éghajlatról származó borként akarják eladni magukat. Ez a recept nem működik.

Mi lesz a következő nagydobás?

A vulkanikus borok. Efelől nincs kétségem. Hiszen én is ezen dolgozom!

Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?

A tájékozatlanság, a szekértáborok, a dogmatikus vélemények és az elvakult ideológiák bosszantanak a legjobban. A „természetes bor” táborból néhányan (persze nem mind) ebbe a csapdába estek. Senki nem tudhatja mindenre a választ, és amikor ízlésről, tetszésről van szó, akkor nincs egyetlen helyes válasz. Azzal senki nem lesz előbbre, ha lenézünk másokat vagy megszóljuk azért, mert más a véleménye.

Nekem is megvan a saját véleményem arról, hogy melyek a nagy borok, és nagy a szórás az erősen manipulálttól a „csak leszedtük és zúztuk” skálán (a legtöbb azért ezen a végen helyezkedik el). És szerintem fontos a borász szándéka is. Ezeknek a dolgoknak összhangban kell lenniük – a bort és a borászt is szeretnem kell. De a silány vagy durván túlárazott borokat valamilyen ideológia vagy dogma mögé bújtatni – mint amilyen a „természetes bor” - éppen akkora ostobaság, mint egy olyan ember borait népszerűsíteni, aki üti-veri a feleségét, gyerekeket molesztál, fasiszta (vagy kommunista, a politikai beállítottságodnak megfelelően). Bármelyik hibába esnék, nem tudnék nyugodtan aludni. Számomra a bornak egyaránt van érzékszervi és emberi dimenziója. Örülnék, ha ezt minél többen felismernék.

Burrowing owl
A Burrowing Owl borászat az Okanagan-völgyben, Kanada (fotó: www.straight.com)

Mi a véleménye a parafadugóról és az alternatív zárási módokról?

Amíg a bor egészséges és jó, nekem mindegy, hogy milyen zárást alkalmaznak.

Van-e titkos kedvence? (Azaz olyan borvidék, fajta vagy stílus, amely iránti rajongását mások nem osztják.)

Jó kérdés! Sok van. A borkritikusok, akik szinte minden nap isznak (vagy legalábbis kóstolnak) és az alkalmi fogyasztók között Nyilvánvaló szakadék húzódik. Elég ha megnézzük az észak-amerikai eladási statisztikákat, a legnépszerűbb borok – pl. Apothic Red, Ménage à Trois, Caymus, Meiomi Pinot noir, és sok más kaliforniai, illetve máshonnan származó bor – ténylegesen édesek és sziruposak (mérhető maradékcukor van bennük). Ha csak nagy ritkán iszik valaki bort, akkor el tudom képzelni, hogy neki ezek tetszenek és jól esnek. De akik gyakran isznak bort, azok undorodnak tőlük. Mintha minden nap csokoládés fagylalkelyhet kellene enni. Nagyon hamar belefáradnánk, és inkább rendelnénk egy citromtortát vagy citrom szorbetet, ha egyáltalán kívánnánk desszertet.

Visszatérve az eredeti kérdésre, biztosan nincs olyan bor, amit csak én szeretek – mindig lesz egy vagy tíz szomelié, aki örömmel csatlakozna hozzám -, de azért a karcsú, csontszáraz, fanyarabb, kevésbé gyümölcsös borok kedvelőjeként talán a kisebbséghez tartozom. Az alkalmi borfogyasztók ezeket éppen annyira élvezhetetetlennek találnák, mint én az ő cukrozott boraikat.

Az utóbbi néhány évben mi volt a legfontosabb változás a borfogyasztási szokásokban?

A legfontosabb fejlemény, hogy fejlődnek. Az utóbbi évtizedekben a fogyasztók tudása exponenciálisan bővült, főleg Észak-Amerikában. Tudom, merész állítás, de megkockáztatom, hogy a mai észak-amerikai átlag borfogyasztó jóval iskolázottabb, mint európai társa.

Sokan úgy vélik, hogy az európaiak azok aztán nagyon értenek a borokhoz, hiszen már az idők kezdete óta bort isznak étkezéskor. Ám elég őket a közvetlen borvidékükről kimozdítani, és már el is vesztek. Kevés az olyan burgundi, aki tud valamit Bordeaux-ról (vagy akár érdekli), és fordítva. Nálunk, paradox módon, éppen a helyi borkultúra hiánya vezetett oda, hogy elképesztően nyitottak az emberek, és ég bennük a tudásvágy, hogy megismerjék a világ minden nagy borvidékét, nemcsak a nagypapa borát. Szomeliéként ez számomra égi áldás. Elképesztően sokféle bort mutathatok meg érdeklődő és lelkes fogyasztóknak. Ez az én életemet is érdekessé teszi. Remélem, hogy a tudásuk a jövőben is tovább bővül és mélyül.

Borszerető külföldi ismerősének milyen bort vinne ajándékba (maximum 2 bor)?

Általában a saját egri boromból viszek - Stumpf Jánossal van egy közös borászatunk, a J&J Eger Wine Co.. Ez a legszemélyesebb és a legtartalmasabb ajándék, amit adhatok. És így a borász barátaim is megkapják a lehetőséget, hogy végre ők revolverezzenek engem. Ha Magyarországra megyek, akkor a remek ontariói asztaliborokból viszek (ez többnyire chardonnay, riesling, pinot noir vagy cabernet franc) – általában leesik az álluk, amikor megkóstolják, nem számítanak ilyen minőségre. Neveket azért nem mondok, mert tudom, hogy Magyarországon ezek elérhetetlenek. A legtöbben azt hiszik, hogy Kanadában csak jégbor készül!

11 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

kereklaszlo

Érzem,hogy ez a stílusú szakember a kedvencem.
Miért is? Mert nézi a bor mögött a borászt is. Meggyőződésem,hogy nem lehet szétválasztani a kettőt. A borász a palackból köszön vissza.

rszabi

De jó volt ez. Nemcsak a válaszok érdekesek, de megmutatja, hogy milyen az, amikor valaki hatalmas tudás birtokában van, de emellett szerény és stílusos is tud maradni. Az egyik legjobb arc a borvilágban.

@alfoldimerlot Az interjú magyarul készült? Azt tudom, hogy John Szabo hazánkból származik, de van még tényleges kötődése a borászatán kívül?

alfoldimerlot

@rszabi: angolul készült. Nem hiszem, hogy tudna magyarul. De nem tudom a választ.

Hapci

Khmmm, arról vajon ki tájékoztatja az érdeklődő fogyasztót, hogy magánéletileg milyen az adott borász?
Elképzelem, amint 1 szomelijé odalép az asztalhoz és a következő borokat ajánlja:
(1) XY pinonoárja, karcsú, elegáns, epres-bőrös jegyekkel, de sajnos a borász úr szeretője egy 24 centis farkú néger.
(2) Íme egy sardonné ZD-től, érett és tökéletes a BLIC szempontjából, ám a borász a felesége helyett 1 kecskével él érzelmi életet.
(3) Ez egy szovinyon blan CT-től, finoman bodzás és a túlzó parfümösségen innen, egy kiváló évjáratból, ám a borász rendszeresen nem fizeti ki az üzleti partnereit, az EU-támogatáson pedig Hummert és nercbundát vásárolt.
(4) Egy biodinamikus kékfrankos GD-től, kissé büdös és kesernyés, ám a borász naponta háromszor mos hajat és hívő katolikus.
Nehéz a választás...

Sub

Egyre furább számomra a tény, hogy pont Eger maradt ki a könyvéből, amikor a fent elhangzottak szerint ott még érdekeltsége is van. Bár lehet, hogy pont ezért.

Adamkert

@hapci: ezen jót röhögtem, köszi! Viszont az ember a bor mögött talán személyes találkozás alkalmával látható meg. És nem xy rendezvény sétáló kóstolóját értem ez alatt. Szomorú tény, hogy a "fogyasztók" csak nagy ritkán vagy egyáltalán nem mennek el a borászokhoz, pedig szerintem mindkét félnek fontos lenne. A borász közvetlen visszajelzéseket kapna, a fogyasztó találkozhatna az alkotóval. Tudom persze, túlkínálat van, és az ingerküszöböt sem könnyű elérni. (Borász/at látogatáson nem a turistafogadásra berendezkedett dizájnpincékben/teraszokon történő bulizást értem. Bár biztos jó az is.)

silvousplait

@alfoldimerlot: Megjegyzem, vulkani borokrol a francia Charles Frankel irt remek konyvet, ami mar 2014-ben megjelent, Vins de Feu cimmel.
https://www.amazon.fr/Vins-feu-d%C3%A9couverte-terroirs-c%C3%A9l%C3%A8bres/dp/2100599356/ref=sr_1_9?s=books&ie=UTF8&qid=1487058543&sr=1-9&keywords=charles+frankel
A szerzo szakember (geologus), de, vesztere, nem az angolszasz vilag szulotte, igy hat eselye sincs, hogy valahonnan valakik megkinaljak egy jol hangzo (amde mit ero ?) "legjobb" helyezessel.

WineUnderground

"Nálunk, paradox módon, éppen a helyi borkultúra hiánya vezetett oda, hogy elképesztően nyitottak az emberek"

Ebben mi a paradox? Pénzük van, boruk nincs, szomjasak...