Menü
Rövid URL

A Mátra beleerősít – Centurio Szőlőbirtok

Centuriomuskotaly2015

Nagyon, nagyon régen jártam utoljára borügyben a Mátrában. Még valamikor az ezredforduló környékén, főiskolás barátokkal. Felfedezni való borászat akkoriban nem sok akadt a borvidéken – a mi kedvünket az egykori Szőlőskert Zrt. (a borászat ma a nem kevesebb csáberővel bíró Nagyrédei Szőlők Kft. néven fut) prémiumbor-kísérlete, egy Vitézföld nevű barrik chardonnay hozta meg ahhoz, hogy felkerekedjünk (hogy az újfa mekkora szenzáció volt akkoriban). Talán még volt egy név a tarsolyunkban, vagy helyben próbáltunk újabb pincelátogatást rögtönözni, már nem emlékszem, de hoppon maradtunk. Nem azzal jöttünk el, hogy ide még feltétlen vissza kell térni – bármi egyébért, mint a hegyekben túrázni.

Azóta történt egy s más a Mátrában. A kezdetekben Szőke Mátyás borai tünedeztek fel és keltettek visszhangot a sajtóban (arra a 2003-as Páskomi vörösre tisztán emlékszem még ma is), majd jött Németh Attila. Aztán meg a Tőkések. Jelenleg is bontogatja szárnyát egy még újabb hullám. Napnál is világosabb, hogy már jó ideje van miért a borvidékre látogatni. Több évnyi ábrándozás után, hónapnyi szervezgetés árán (lehet volt az kettő is), idén májusban végre sikerült nyélbe ütni a számomra oly régóta esedékes terepszemlét.

Az első kellemes meglepetés Gyöngyösön ért. Létezik helyben igényes étterem, ahol normálisat ehet az ember. Talán csak ez az egy színvonalas egység lelhető fel a környéken, de legalább már van ilyen. Bori Mami a hely neve. A roppant készséges Losonci Bálintnak köszönhetjük az ajánlást, kellemes meglepetésnek bizonyult. A szőrösszívű gómijós tesztelőnek ugyan csak nyolc pontot ért a hely tavaly, de a magyar vidéket még ma is jellemző, általános és elkeserítő gasztrónihil tükrében én nem hezitálnék óriási jelentőségűnek titulálni a vállalkozást. Amit mi ott ettünk, az alapján nem lepne meg, ha az új kalauz megemelkedett színvonalról számolna be ősszel.

Mi persze elsősorban a borok miatt érkeztünk. A Tőkések nyomdokain elindult Kékhegy garázsborászatban tehetséggel és elkötelezettséggel találkoztunk. A kóstolásra elérhető, kevés számú tétel mindegyike biztató, biztosra veszem, hogy a fiatal birtok kapásból a borvidéki élmezőny tagjaként válik majd ismertté (kínálatuk a Pinceáron.hutól szerezhető be, az árak barátságosak, az ajánlás egyértelmű). Valami készülődik a Benedek Pincénél is. A motiváció itt is túlmutat a "korrekt technológiai boron" (ami, csak hogy leszögezzük, borkedvelői szemszögből az "ehhez túl rövid az élet" skatulyába esik, bortermelői megközelítésből pedig kényszerpálya, illetve beszűkült perspektíva). Itt az Epreskert sauvignon blanc-t (2015) találtam a legmeggyőzőbbnek.

Losonci Bálint és Szecskő Tamás elkápráztatott minket. Illetve engem biztosan. A dűlőtúra a két borásszal – ezt, és boraik kóstolóját is közösen vezényelték le, összetartásuk példaértékű – nem csupán formalitás, sokkal inkább történelmi és geológiai gyorstalpaló. A prezentált sort illetően nem szeretnék túlzásokba esni, de valami olyan történt, ami velem eddig nem gyakran esett meg idehaza: minden tetszett, amit mutattak. Legemlékezetesebbnek a 2015-ös Szecskő mintákat, Bálint 2012-es Gereg kékfrankosát és rajnai rizlingjeit találtam.

A végére hagytam a legnagyobb meglepetést. A Centurio Szőlőbirtok tételei hébe-hóba már nálunk is feltűntek az elmúlt években, és tekintve a beszámolók pozitív hangvételét, sejtettem, hogy itt belefutunk majd valami ígéretesbe. Ehhez képest olyan bemutatóban volt részünk, hogy nem akartam hinni az orromnak. Sem a fülemnek. Ludányi Balázs kristálytiszta elképzelések mentén menetel, ki merem jelenteni, hogy hamarosan az ország egyik legjobb borászatává emelje kézműves léptékű kispincéjét. Az a 2015-ös kékfrankos, amit mi hordóból kóstoltunk, nem kevés feltűnést fog kelteni, ha egyszer piacra kerül. A hosszasra nyúló párbeszéd és kóstolgatás végén olyan érzés fogott el, mintha Bott Frigyesnél jártunk volna. A tudatosság, az egytől-egyig csiszolt stílusú, élvezetes és letisztult borok, a portfólión átívelő konzisztens minőség mind a muzslai mestert juttatták eszembe.

Pincében jegyzetelni én már nem igazán szeretek, a puding próbája végső soron úgyis az otthoni fogyasztás, így magamat a bevásárolt palackokon átrágva terveztem valami megfoghatóbbal előrukkolni. A bontogatási ráta erősen leesett a nyári hónapokban, így mindössze a sárgamuskotályig (2015) jutottam el idáig, ez ugyanakkor megerősítette a pincében szerzett benyomásomat. Szőlős, moderáltan illatos. A muskotály, mint igazi, borszerű bor. Fűszeres, gyömbéres, jobban emlékeztet osztrák zöldveltelinire, mint tipikus muskotályra. Vagy hogy odáig merészkedjek, Demeter Zoltán Ősz-hegyi dűlősére – az áttetsző felépítés, a kerekded, erőlködésmentes korty is ebbe az irányba mutat. A könnyedség mellett egészen mély a zamat, igazán tartós az íz, remek az utóíz. Kristálytiszta, élvezetes, nagyon szerettem. A stílus egyszerűen kimagasló. 12 pont (88/100) és orbitális best buy, 1990 forintért páratlan vétel (Pincearon.hu).

2 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

tannin

Először jártam az elmúlt héten a Mátrában. Meglátogattuk Benedek Pétert, Szőke Mátyást, Németh Attilát, Karner Gábort, Szecskő Tamást és Losonci Bálintot. Nagyszerű borokat kóstoltunk a nekem mostanában legkedvesebb fajtákból. Rizling, Chardonnay, Hárslevelű, Kékfrankos, Pinot Noir, Cabernet Franc és Syrah mind nagyon finomak. Teljes mértékben pozitív tapasztalat és igazi élmény volt.

beardfish

A Mátra egy különleges adottságú terület - amit mint borvidéket, évtizedekig méltatlanul "elhallgattak" (az átkosban ment az egri levekbe az itteni termés).

Az ilyen elhivatott emberek, mint Losonci Bálint, Szecskő Tamás, Németh Attila Gábor borai viszont már évek óta bizonyítják, hogy milyen különleges szépséget rejtegetnek az itt született palackok.

Szerencsére jönnek az újabb ígéretes borászok is, Ludányi Balázsra tényleg érdemes figyelni.
A 13-as borai neki is nagyon meggyőzőek voltak (ha már felmerült a párhuzam Bott Frigyessel...), a fehér Birtokbor, a Hárslevelű, vagy a Kékfrankos, a Cabernet Franc - aki még tudja, kóstolja meg! - Kékfrankosban az egyik legszebb volt az évjáratból!