Menü
Rövid URL

Az vagy, amit megiszol?

Mitiszol
A természethűek (fotó: www.facebook.com/TermeszetesItalok)

Autentikus, természethű, kézműves, organikus, biodinamikus. Lehetnek-e ezek hívószavak?
Számomra mindenképpen, de látva a szépszámú érdeklődőt úgy tűnik, mások számára is. Ki ne szeretne vegyszermentes, fenntartható gazdálkodásból származó termékeket fogyasztani? A fesztivál, amelyen a Terra Hungarica-tagok és néhány a Terroir Club által képviselt külföldi pince mutatja be a borait évek óta kihagyhatatlan esemény. Ma ez a legkomolyabb mezőnyt felvonultató borfesztivál Magyarországon. A borok mellett a természethűség jegyében készült sörök, ciderek, gyümölcslevek, gyógyteák és ételek is kóstolhatóak, és a kínálat évről-évre bővül.

A gyors regisztrációt követően lehetőség volt a kóstolt borokat értékelni, majd az értékelésünk alapján az ízlésünknek megfelelő borajánlatokat kaptunk, de böngészhettünk a toplistákban is. Innovatív megoldás, mellyel remekül szondázható a közízlés.

Bárhogy is nevezzük a fenti irányzatot, az elvek mellett legalább annyira fontos, hogy maga a végtermék, azaz a bor jó legyen! A kínálatban akadnak megosztó borok, amelyek kísérletező kedv, nyitottság nélkül aligha élvezhetőek, de a hibákra a hívószavak sem adhatnak felmentést. Egy illós, brettes, oxidált borra lehet azt mondani, hogy a természet szülte, de a fogyasztót hosszabb távon nem lehet becsapni. Másodszor nem fogja a csalódást okozó palackot levenni a polcról, és idővel a termelőtől is elfordulhat.

Mindenki tisztában van a sétáló kóstolók pozitív és negatív vonzatával. Előny, hogy számos bort lehet megkóstolni fix áron, hátrány, hogy az ilyesmire nagy a kereslet. Ezúttal sem volt másképp, nagyjából háromig lehetett zavartalanul kóstolni és beszélgetni, utána egyre sűrűbb lett a tömeg. A Mitiszol? azzal emelkedik a hazai átlag fölé, hogy a pult másik oldalán a termelő személyesen kínálja a borait. Pozitív fejlemény volt a tavalyi évhez képest a pohárválasztás lehetősége, bár akik későn érkeztek, azoknak már csak a szár nélküli Riedel Swirl jutott.

Mitiszol 2
Itt még szellős a terem (fotó: www.facebook.com/TermeszetesItalok)

Vágjunk a közepébe: én eddig nem nagyon találkoztam olyan kénmentes borral, ami meggyőzött volna az irányzat létjogosultságáról. Most javult a mérleg, de közel sem minden arany, ami fénylik.

Pierre Frick kilenc boros sorral érkezett, melyek többsége a 2014/2015-ös évjáratot képviselte, közülük csak egy kapott ként, az se sokat. Messzemenő következtetéseket a töltött mennyiség szerénysége és a pultot körülvevő tömeg miatt nem lehetett levonni, de számomra annyi azért kiderült, hogy ezeken a borokon keresztül rácsodálkozhatunk egy új világra. Egy új világra, mely érdekes, de kevésbé tipikus borokat ad. A kén jótékony hatását remekül szemléltette, hogy a Steinert dűlő ugyanazon rizlingje, ugyanaznap töltve, kén nélküli, illetve 10 mg/l minimális mennyiséggel is kóstolható volt. Ha választanom kellene, utóbbi mellett tenném le a voksom, abban már tipicitás is érezhető volt. Kíváncsi lennék, hogy mások melyikre szavaztak.

Az áttörést számomra az érdekesből a jóba Aci Urbajs egyik bora hozta el. Ez az egy hektáros "butikborászat" 20 éve folytat fenntartható gazdálkodást, a szőlőt biodinamikusan, gépek nélkül, lóval és a család adta emberi erővel művelik. A fajtaválaszték: chardonnay, kerner, rajnai rizling, szürkebarát, kékfrankos és pinot noir. A fehérek esetében is jellemző a két-három hetes héjon erjesztés, majd egy év finomseprőn semleges szlavón tölgyben. Az Organic Anarchy sorozat a kénmentes borokat tartalmazza, évjáratról évjáratra változó összeállításban. A három kóstolható bor közül a 2010-es Sivi Pinot magasan vitte a lécet: éteri tisztaság, citrusos frissesség, kora ellenére semmi nyoma az öregedésnek vagy a kénmentességnek, egyszerűen pazar.

Aci urbajs anarchy
Aci Urbajs

Sütő Zsolt és felesége (Strekov 1075) az egy héttel korábban rendezett Határon Túli Magyar Borászatok találkozójának sétáló részére négy borral érkezett, most héttel. És mind a hét önálló egyéniségnek bizonyult, legyen szó Pét-Nat-ról, narancsborról, hártya alatt érlelt fehérekről, vagy hagyományosan készített vörösekről. Nehéz lenne közülük egyet kiemelni, bőven átlépik az érdekesség határát. A három kedvencem: Heion 2015 olaszrizlingből készült narancsbor, 15 napos héjon áztatással. Összetett illat, a narancsolajtól a karácsonyi fűszerekig, gyógynövényekig bezárólag, friss és citrusos, a héjon erjesztett borokat meghazudtoló minimális cserességgel. Veltlin Ouillé 2015 nevében egy viszonylag újkeletű jurai eljárásmódot idéz meg: négy hordó házasítása, ebből két hordóban teljesen feltöltve, két hordóban pedig hártya alatt érlelődött a zöldveltelini. Ügyesen ötvözi a friss, fűszeres, citrusos gyümölcsöket, a körtés, birses, diós, száraz szamorodnis jegyekkel. A legnagyobb élményt a Porta #3 jelentette számomra, melyet ha röviden kéne jellemeznem, akkor a hagyományok forradalma jelzővel illetném. Három évjárat, három érlelési mód és négy szőlőfajta házasítása. 45 százalék 2011-es hártya alatt érlelt zöldveltelini, 25-25 százalék 2015-ös devin és olaszrizling, valamint 5 százalék héjon erjesztett 2013-as botritiszes aurelius. A száraz szamorodnik diós, mazsolás, birses oxidatív (de nem oxidált) stílusjegyeit ötvözi a héjon erjesztett borok fűszereivel, narancsos, fügés gyümölcseivel, továbbá botritiszes jegyekkel és a hagyományos borkészítés friss virágaival, gyümölcseivel. A kortyban újabb és újabb rétegek tárulkoznak fel, a stílusok végeláthatatlan elegyét kínálva. Nálam ezek a borok önmagukban is megállják a helyük, nemcsak étel mellé fogyasztanám őket.

A Mátrai Tőkéseket nem kell bemutatni senkinek. Szecskő Tamás három gyönyörű mintával érkezett, közülük én a 2015-ös Turánt emelném ki. Ha szüretkor a szemek már töppedtek, akkor a virágos, parfümös aromák uralják, ha még nem, akkor inkább a gyümölcsök, tudtam meg Tamástól. Egy további információ, hogy hosszabb palackos érlelés során a virágos jegyek eltűnnek, és a gyümölcsök kerülnek inkább előtérbe. Jelenleg még tartályban, kén nélkül, várhatóan palackozáskor is csak minimális ként kap. Ennek ellenére nyoma sincs bizonytalanságnak. Mintaszerű illat, mely remek egyensúlyt mutat a gyümölcsös és a hivalkodó virágos vonal között, nem válik gejlé. Könnyedebb, filigránabb testű, játékos korty, érintésnyi tanninnal, szép gyümölcsösséggel.

Losonci Bálint négy bora közül sem könnyű választani. Három 2015-ös fehér, és egy 2013-as vörös, mindegyik augusztusi palackozás, várhatóan hamarosan a polcokon is felbukkannak. Egy tiszta, izgalmas zölveltelini, egy három hétig áztatott élményszámba menő szürkebarát narancsbor, egy gyümölcsös cabernet franc, melyben az alacsony kénszintre jellemző földes, fémes jegyek is felfedezhetőek. A legjobban azonban a rajnai rizling tetszett, mely hasonló kvalitásokkal bír, mint az itt dicsért 2014-es, de annál egy fokkal tisztább, varratmentesen illeszkedő alkotókkal, meseszép gyümölcsökkel.

Karner Gábor megosztó Tavasszal a föld kékfrankosán én nem tapasztaltam illatbeli hibát, kóstolva azonban Leon Barral Faugeres borának citrusos savai ugranak be. Kérdés, hogy megszépül, vagy megeszi a savanya.

A Tőkések mellé folyamatosan zárkóznak fel a további pincék, pl.: az Octopus által dicsért Centurio Szőlőbirtok, a Benedek Pince, valamint a legújabb gyöngyszem, a rendezvényen is résztvevő Kékhegy Pince. Papíron három 2015-ös borral érkeztek, melyek mindegyike 1 kg/tőke hozamkorlátozású szőlőből készült. Egy könnyed zöldveltelini, egy izgalmas cserszegi fűszeres – tramini házasítás, egy 4 napos héjon áztatott rozé színű szürkebarát. Mindhárom tiszta, gazdagon gyümölcsös. Nekem legjobban a pult alól előkerült 2015-ös cabernet franc tetszett, mely a Diós-dűlő 55 éves tőkéinek termése. Tartályos érlelés, illata temérdek, friss gyümölcsöt kínál, kóstolva könnyed test, minimális tannin, burgundi hangulat, szép lecsengés jellemzi.

Az Orsolya Pincéről mostanában kevesebbet hallani, így igyekeztem kicsit kifaggatni Tarnóczi Zoltánt. Három 2015-ös borral érkeztek, egy könnyed fehér házasítással (Abrakadabra), egy jó arányokat mutató krémesebb olaszrizlinggel és egy kadarkával, mely a legendás Görbesoros nyomdokaiban jár. Az aktuális évjárat egyik fele a 800 tőkényi 2003-as telepítésű Görbesoros P9-es klónjainak termése, de közben ezt az ültetvényt eladták. A másik fele a Tagi-dűlőben 2009-ben telepített 600 tőke ménesi klónok termése. Mindössze egy 5 hektós és egy, a nagyapai örökségből származó 1938-as 130 literes hordónyi mennyiség. Könnyed, fűszeres, csipkebogyós, pirosbogyós gyümölcsökben bővelkedő illat és íz, feszesre húzott savakkal. Könnyed és frissítő. A kieső Görbesorost a tavaly telepített 3000 tőkés, Szentesi Józseftől és a Pécsi Kutatóintézettől szelektált vegyes klónösszetételű ültetvény hivatott pótolni.

Wetzer Péter három 2015-ös kékfrankossal érkezett, melyek ügyesen kikerülik a korábbi évjáratok túlburjánzó savasságát. Ugyan mindegyik csikó még, de érződik, hogy 2015 remek borokat kínál majd a soproni borvidéken is. Az agyagos, löszös talajú Beldes-dűlő 60 éves apró fürtű és bogyójú ültetvénye, markánsan tanninos, jelenleg kissé szikár és zárkózott bort adott, érezhetően nem állt még össze, időt kér a palackban. A Spern Steiner füstösebb karakterű, intenzívebb hordóval, de remek gyümölcsösséggel csábít. A korty simább felszínű, jobban besimult tanninokkal, cseresznyés, meggyes, szilvás ízvilággal, pici sóssággal a lecsengésben. A legszebb a sorban az osztrák oldalról származó Leithaberg. A mészköves, palás területről származó kékfrankos az elegáns hordóhasználat mellett intenzív gyümölcsösséget és remek szerkezetet mutat, és már ilyen fiatalon is jól iható.

A soproni borvidéken maradva, Ráspi drágább boraiba nem igen lehet belekötni, de az alsóbb árszegmensben előfordulnak megingások. Ezért is érzem fontosnak kiemelni, hogy a 2012-es Mágus elfogadható áron hozza a fertőrákosi druida legjobb boraira jellemző egyediséget. Enyhe föld és avar, rengeteg gyümölcs, jó arányok, minden a helyén, csak a gyümölcsök és pici sósság a lecsengésbe. Az évjáratazonos Electus árban és minőségben is egy osztállyal feljebb játszik, a pult alól előkerülői 2011-es pinot noir pedig a legszűkebb hazai élmezőnybe tartozik. Egészfürtös feldolgozás, mindössze egy 500 literes hordó, melyben 50 hónapig formálódott az anyag. Elegáns illat, a hordó a hosszú érlelés ellenére nem tolakodó, csak szépen keretez, hagyja érvényesülni a gyümölcsöket. Játékos könnyedség kellő beltartalommal párosulva. Kár, hogy gyakorlatilag forgalomba sem került, már a pincénél is elfogyott.

A felvonuló tokaji pincék hozták az elvárható magas minőséget, ki-ki megtalálhatta az ízlésének legjobban tetsző borokat. Engem a Barta Pince 2013-as Öreg Király Dűlő Furmintja valósággal lehengerelt. Német rajnai rizlingekre hajazó analitika (13,4% alkohol, 8,1 g/l sav, 8,2 g/l cukor), elegáns illat - citrusok, fehérhúsú barack, szőlő, körte -, és számomra kissé intenzív hordóhasználat jellemzi. Feszes szerkezet, a ropogós savak éleit remekül csiszolja le a csupán érintésnyinek tűnő maradékcukor. Kirobbanóan gyümölcsös, már most is öröm a fogyasztása, és várhatóan a hordót is képes lesz tökéletesen integrálni.

Bott Juditék a Határi furminttal és hárslevelűvel érkeztek a fesztiválra. A tavaszi látogatás óta a borok sokkal rendezettebbek lettek, kirúgták magukat a palackban. A Határi furmint és hárs jelenleg jobban megközelíthető, de a Terroir Clubban tartott őszi nyitott kóstoló alkalmával a Csontost találtam a legnagyobb anyagnak. Cukorkás, virágos karakterű, gyümölcsnek barackot és körtét kínál, arányai hibátlanok, hosszú sós lecsengéssel búcsúzik.

A Pelle Pincétől a 2015-ös Nyúlászó Furmint emelkedett ki. Ez egy új bor a portfólióban, a Királyudvartól bérelt 0,4 hektáros terület termése. Mindössze 3-4 hetet töltött hordóban, ennek megfelelően friss, körtés, barackos illatvilág, remek arányok, krémes és citrusos kettősség jellemzi, sok gyümölccsel a kortyban. Jöhet a következő pohár.

Takács Lajos két 2013-as somlói borán kívül elhozta a 2015-ös tokaji Úrágya-dűlőből szüretelt furmint-hárslevelű házasítását. Virágos, körtés, fehérhúsú barackos illat, egyensúlyos, könnyedén gyümölcsös, masszívan sós korty, letagadhatatlan tokaji karakter. Ez az 50-50 százalékos házasítás szerintem nagy ötlet, a fajták remekül kiegészítik egymást. Ígéretes újrakezdés.

További kedvencek, immár jegyzetek nélkül:

Attila Pince Chardonnay 2014
Chateau Le Puy Barthélemy 2011
Chateau Le Puy Barthélemy 2012
Eymann Spätburgunder Gönnheimer Sonnenberg 2013
Kasnyik Pince Rajnai Rizling 2015
Mátyás Családi Pince Kékfrankos 2015
Pósta Borház Kadarka 2015
Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2015
Wassmann Kékfrankos 2013

3 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

tannin

Egyre több kedvencem van ezek közül a borok közül, de sajnos nem voltam a fesztiválon. A pincészeteknél kóstoltam borokat az említett Mátrai borászoknál és Sütő Zsoltnál is. Mindegyik borászattól tudnék kiemelkedő élményt említeni, ráadásul kedvenceimből, mint a kékfrankos, pinot noir, kadarka, rajnai rizling és olaszrizling. Nem zavart az sem amikor minimális kén volt a borokban. Ezekhez a borászatokhoz minden évben érdemes visszamenni, mert nincs két egyforma évjárat és mindig akad kellemes meglepetés. Jó ez azoknak akik különlegességekre vadásznak.

Sofia

Kiemelkedő tétel volt a Takács Lajos által bemutatott 2015-ös Úrágya, ezt a bort Lenkey Gézával közösen készítették. Várom már a saját borait is Tokaj-hegyaljáról.

sweetsole

@Sofia: Én úgy vettem ki Lajos szavaiból, hogy ez nem közösen készített bor, mivel vacillál a megjelentetésével kapcsolatban. A terület amin dolgozik valóban a Lenkey Gézáé. (Persze lehet, hogy közösen készítették a bort és én tudom rosszul, mindenesetre minden biztatás jól jön Lajosnak.)