Menü
Rövid URL

Bakó Ambrus 2015

Bakovmkeknyelu2015

Bakó Ambrus nem az a fazon, aki (vissza)vágyna a nagyvárosba. Időnként azért megfordul Budapesten, mint most júliusban is. Ha már itt járt, elhozta magával a 2015-ös borait is, hogy megmutassa néhányunknak. Privát házikóstoló az ország egyik legjobb borászával. Mit is mondhatnék...

2015 nem a legnagyszerűbb évjáratként vonul be a badacsonyi bortörténelembe. Bolygónk globálisan legforróbb éve – mióta az ember adatokat rögzít erről – a borvidéken is a legtikkasztóbbak közé tartozott, viszont Ambrus véleménye szerint egyikre sem igazán hasonlított a közelmúltból, noha 2011 és 2012 is éppen elég meleg volt (kimerítőbb taglalásért klikk ide). Mindenféle összehasonlítást megnehezít ugyanakkor, hogy a garázsborászat 2013-ban szakított az uralkodó magyar dogmával, és mindent az egyensúlyért (és a savakért) jelszóval korai szüretelésre tért át. Ez a tavaly készült borokban egyébiránt 12% körüli alkoholokban realizálódott (a kukacoskodók kedvéért: 1-2 g/l maradékcukor-tartalom mellett).

Az alapszériában három tételt találunk, kéknyelűt, rieslinget és egy olaszrizling-domináns blendet. Másfél hónapja ezek illatát változó mértékben, de hasonló jellegű bizonytalanság árnyalta be, amiről nekem a sajt ugrott be. Ambrus meggyőződése, hogy ez az acéltartályos erjedésre vezethető vissza (ha megtehetné, használt, neutrális hordóban erjesztene mindent – lásd a lentieket), mindenesetre friss beszámolója alapján tovatűnni látszanak a furcsa jegyek, de biztos, ami biztos, kivár a forgalomba hozatallal (előreláthatóan az ősz végéig). A zavartól elvonatkoztatva, Sucklingos megfogalmazásban 10-11 pontos potenciált láttam a trióban, és a társainál törékenyebb, egyenletesebb, csiszoltabb rajnai rizlinget találtam a legtehetségesebbnek.

Aztán előkerültek a válogatások, és minden a helyére került. Nem tudtam volna mibe belekötni – a fent említett egyensúlyra törekvés véleményem szerint meghozta gyümölcsét, és itt a sajtos felhangoknak sem volt nyoma. Nincs okom kételkedni a borász szavaiban, miszerint utóbbi a hordós erjesztés érdeme (merthogy ezek abban erjednek és/vagy érlelődnek). A Villa Mellett Kéknyelű, annak ellenére, hogy aromatikailag nem kifejezetten színes, mégis vonzóan virágos, és az alapoktól egyértelműen nagyobb mélységet kínál. Kifejezetten sós ízű, felépítését illetően az olajos és a feszes határán egyensúlyoz, elég ügyesen. Felismerhetően rokona a 2013-as Laposának. Extravagáns, tetszett (12-13 pont). Még sokszor le fogom írni, hogy az olaszrizlingnek nem vagyok barátja. A Bakó-féle interpretációkat ugyanakkor kedvelem, bár szerintem nem is nevezhetők tipikusnak. A Villa Mellett kódnevű változatban nincs "olaszos" negatívum, keserű íz meg lustaság. Törékeny, szofisztikált, csupa szerkezeti finomság. Ha jól értettem, kényszerből, de újabb hordóba került, ennek ellenére a tölgy nagyon diszkréten mutatkozik, eszembe nem jutna reklamálni miatta, noha faérzékeny vagyok. Remek bor (12 pont).

A Káli Olaszrizling egy kisebb kitérő, Kispál Helén neve fémjelzi, de ha már Ambrus a borász, ezt is elhozta. Ugyanaz az áttetsző stílus, csiszolt, elegáns, feszes tétel. Emlékeztet a 2013-as elődre. Illatában csipetnyi redukció, a kellemesebb fajtából. Olaszrizling-etalon (13 pont). Rajnai Rizling 023/18 Szőlőskert: egy kis fülledtséggel nyit, ami hamar oszlani kezd, elő is kerülnek a virágok. Finoman illatos. Akárcsak a 2013-as, ez sem izommal hódít: elegáns és törékeny. Behízelgően gördülékeny és bájos, zamata is remek. Csak úgy csúszik lefelé (13+ pont).

Ui.: az elsővonalas széria időközben már polcra is került.

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.