Menü
Rövid URL

Csízió - Bordeaux 2012

Pontet canet 2012
Így lett a kevésből még kevesebb - válogatóasztal a Pontet-Canet-nál 2012-ben (fotó: bellawines.blogspot.hu)

2012 a gomba éve volt Bordeaux-ban. A szőlőnek viszont pokoljárás: virágzáskor esett, a borongós nyárelőre hőgutás nyárutó következett, a bogyók egyenlőtlenül értek, a szürettel három hét késésben voltak, aztán a rothadásveszély miatt pánikszerűen le kellett kapni a fürtöket, és a sovány termés a válogatóasztalon tovább fogyott. A katasztrófa-forgatókönyv egyetlen derűs epizódja a szeptemberi indiánnyár volt. Akik sokat kóstoltak, azt mondják, hogy 2012-ben is lehetett jó bort készíteni: rengeteg zöldmunkával, nagyon drágán, nagyon keveset. A borok zöméből azonban hiányzik az igazi mélység és a hossz.

Ki akarna ezek után 2012-es bordeaux-it venni? Mi akartunk. Alapvetően azért, mert régen ittunk bordeaux-it, aztán mert a nagy kiábrándulás óta underground toposz lett, hogy az olcsóbb bordeaux-iak mennyire jó vételek, végül a kóstolásalapú örök ranglista azt mutatja, hogy még mindig 2012 a legjobb az elérhető évjáratok közül. Az esélyeinket jelentősen rontotta, hogy mi csak az alsó polcról turkálhattunk, számunkra a nevesebb birtokok második bora is elérhetetlen álom.

Chateau Potensac Chapelle de Potensac 2012

Féláron rendszeres fogyasztója lennék (Franciaországban egyébként 10 euró körül kapható). Hozamkorlátozást valószínűleg nem látott. A test vékonyabb, a sav hangsúlyosabb, mint a sor többi boránál. Viszont gyönyörű az illat, ficánkol a korty és csupa gyümölcs. Egyensúlya egy pedigrés kékfrankoshoz közelít. A savhangsúly a savanykás határát kísérti, de nekem, nekünk még belefért. Szerethető, életvidám bor.

Bennem mély nyomokat hagyott, hogy egy alig közepes évjáratban egy extra olcsó birtok második bora – 10 euróért! – ennyire precíz és élvezetes. A 2014-esről és a 2015-ösről nem szeretnék lemaradni. (56% ME, 30% CS, 13% CF és 1% PV.)

13 pont5250 Ft

Potensac
Megfizethető tananyag (fotó: gourmethunters.es)

Chateau Potensac 2012

Nincs még egy bordeaux-i, amit ilyen sokszor és ennyi különböző évjáratban kóstoltam volna. És most is azt hozta, amire számítottam: klasszikus, feszes, szigorú. Jóval komolyabb, mélyebb, sötétebb, mint a Chapelle. Kifogástalan hordó. Az illat dohányos, grafitos, szedres és szilvás – nem billen sem a túlérettség, sem a húzós félérettség felé. A Chapelle után a két mérettel nagyobb test és ízmélység mellett is túlsúlyosnak hat a tannin, és enyhén szárít. A lecsengés fűszeres, ribizlis, földes, közepesen hosszú. Kétlem, hogy bárkit tűzbe hozna, de továbbra is költséghatékony tananyag. (48% ME, 33% CS és 19% CF.)

14 pont8350 Ft

Sociando
Kritikusok kedvence (fotó: www.invinolibertas.com)

Chateau Sociando-Mallet 2012

Nehéz belekötni. Szépen felépített bor. Steven Spurrier nem vezetett félre. Minden oldalról fénylik – egy réteggel több zongoralakkot kapott, mint a többiek. Osztályonfelüli hordó. Eleinte a felszín csillogását felszínességgel azonosítottam, de az az igazság, hogy ez egy kerek, friss és vonzó bor – közfelkiáltással az est legjobbja. A levegőztetés a jobbik énjét hozta elő. Könnyű elhinni, hogy csak 4-5 év múlva éri el a csúcsformáját. (55% CS, 40% ME, 5% CF)

15 pont12.900 Ft

Chateau Smith Haut Lafitte Le Petit Haut Lafitte 2012

A jónevű birtok két második bora közül ez a cabernet-alapú (55% CS, 45% ME). A mi sorunkban azonban itt tűnt a merlot a leghangsúlyosabbnak. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, készebb, mint bármelyik másik. Ez meg is fordítható: a másik három fiatalos lendülete hiányzik belőle. A legérettebb gyümölcs és egyben a leggyümölcsösebb (szilva, tőzegáfonya, cseresznye), a hordó kevésbé hívja föl magára a figyelmet, a tannin azonban elég tömör, viszont nem szárít. Széles, már-már krémes korty, az éretlenség leghalványabb jele nélkül. Harmonikus, nagyvonalú, most is jól fogyasztható bor.

15 pont11.450 Ft

Nem azt kaptuk, amire számítottunk. Vagy legalábbis nem azt, amitől okkal tartottunk. A bordeaux-it hozzám hasonlóan ritkán kóstoló kispolgárt sokkolja ez a teljesítmény. Elképesztő az üzembiztonság: négyből négy jó bor - ilyet talán egyetlen más borvidék sem tud (jó évjáratban sem). A mi békaperspektívánkból nézve még ezekből az ötödik ligás borokból is nemesség, elegancia és tekintély sugárzott. Különösebben izgalmasnak nem mondanám őket, de azt megjegyeztem magamnak, hogy Bordeaux több tiszteletet érdemel. Ha náluk ilyen a kis híján elvérzett évjárat, akkor nagyon értik a csíziót.

1 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

labruska

Olyan hatással volt rám az írás, hogy elugrottam az ismerősömhöz és megkértem, hogy ajánljon egy remek vörösbort Bordeaux-ból. Sikerült is kiválasztanom egy 2011-es chateau des graviers margaux-ot. Egyszer olvastam valahol, hogy az igazán intelligens ember az, aki tökéletes részletességgel ki tudja fejezni az érzéseit szavakban. Olvasva a cikket újra és közben kóstolni ezt a kiváló nedűt, tökéletesen kifejezi számomra, hogy milyen egy jó bordeaux-i bor. Arról nem is beszélve, hogy egy gyerekkori álmom vált valóra, amikor először mentem le street-view-be és nézhettem meg utcaképben, hogy hogy néz ki a nagyvilág(már ha lehetőség van rá; pl.: hiába vágytam Bajorországra, vagy mondjuk a gáza-övezetre, ott nincs utcakép-bár ez utóbbin nem is csodálkozom) Bordeaux és környékén viszont van. Szerelembe is estem rögtön a régiótól.
A borból 3 könnyed pohárral fogyasztottam , de félre is teszem. Erős.
Ezelőtti hónapokban olasz borokat kóstoltam és a 2015-ös tenuta-delle-terre-nere-etna-rosso-val fejeztem be a ,,kalandot". Uhhh tökéletes befejezés volt. Visszatérve Franciaországba pedig tökéletes kezdés. Utoljára a 2014-es Domaine La Croix D'Aline Saint-Chinian-t kóstoltam és poton 12 euróért egy remek vöröset fogyaszthattam.
Keresem azt a magyar vörösbort, ahol hasonlót érzek. Tehát olyan hatással van rám, hogy 10 év múlva is emlékezni fogok az élményre. Egyet már sikerült találnom otthonról, egy szekszárdi cuvéet, amit étteremben szolgáltak fel folyóborként, a nevét még nem tudom sajnos.