Menü
Rövid URL

Egyedül a minőség érdekel, nem a szekták szemellenzős bégetése - Győrffy Zoltán (Pécsi Borozó)

Gy%c5%91rffy
Győrffy Zoltán (fotó: facebook.com)

Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?

A divat követőire maga a divat a legnagyobb veszély. A jól pozicionált, akár niche piacokra termelő borvidékek stabilabbnak, izgalmasabbnak, jobban lépést tartónak tűnnek, de nehéz általánosítani, mert a piacok nagyon különbözően működnek. A világpiacon talán Bordeaux és Kalifornia pozíciója gyengült, idehaza viszont csak kevésbé jelennek meg ezek a trendek. A szűk, érdeklődőbb, világra nyitottabb réteg talán követi, de a mainstream sajátos ízlésvilága nehezebben alakul át.

Mi lesz a következő nagydobás?

A szakértők többsége úgy érvel, az ausztrál új hullám, a dél-afrikai fejlődés és az Óvilágból az olasz borok jelenthetnek izgalmakat. Érdemes arra figyelni, hogy ezek az országok hogyan voltak képesek módosítani a róluk korábban kialakított képen, tanulhatunk tőlük.

Ha közelebbre nézünk, akkor még nehezebb választ adni. Hogy a hazai placcon mi forrhatja ki magát pár év alatt? Azt hiszem, a fehérboros trend erősödésével az üdébb, gyümölcsösebb, könnyedebb fehéreknek sok esélye van visszavenni valamennyit a rozé piaci hányadából.

Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?

A szektásodást. Biodinamikus vagy-e, technoboros vagy-e, kézműves vagy-e, ipari vagy-e, kicsi vagy-e, családi vagy-e, befektetői vagy-e, humbug vagy-e? Ha nem, akkor ne is kínálj, nem kérek belőled. Én kérek mindegyikből, mert érdekel. Utána döntenék. Kóstoltam jó és borzalmas narancsborokat, amforás borokat, barrikolt és tartályos borokat, biodinamikus kézműves tételeket és milliós tételszámban előállított borokat. Egyedül a minőség érdekel, nem a szekták szemellenzős bégetése.

Mi a véleménye a parafadugóról és az alternatív zárási módokról?

Vannak borok, ahol szeretem a parafát, az érlelhető fehérek és főleg a vörösök esetében van valós igény a parafadugóra, de a könnyű fehérek, a rozék, a könnyű vörösek esetében a csavarzárral jól ki vagyok békülve. A borok kilencven százalékát egy-két éven belüli fogyasztásra készítik, itt a praktikum és jó (levegős való érintkezést leginkább csökkentő) zárás a fő motiváció. A maradéknál lehet mérlegelni, mi lehet az adott bornak a legjobb megoldás.

Van-e titkos kedvence? (Azaz olyan borvidék, fajta vagy stílus, amely iránti rajongását mások nem osztják.)

A titkos kedvencem nem is annyira titkos, de kétségtelen, hogy a mai napig túl kevesen osztják rajongásomat a portugieser iránt. Hiszek benne, hogy a fajta többre képes, mint amit jelenleg a borászok (idehaza vagy külföldön) 95%-ban készítenek belőle – a maradék 5% adja a hitet, hogy érdemes vele foglalkozni.

Az utóbbi néhány évben mi volt a legfontosabb változás a borfogyasztási szokásokban?

Az egyre nyitottabb borfogyasztó közönség, a bort tudatosabban fogyasztók számának emelkedése, a pohárral fogyasztott borok arányának emelkedése az éttermekben és borbárokban, a könnyedebb, gyümölcsösebb, ivósabb borok iránti igény emelkedése, a kézműves, organikus, biodinamikus és hasonló jelenségek térnyerése.

Ha kereskedő lenne Magyarországon, akkor a kínálat mely kategóriájának erősítésében látná a kitörési pontot 2017-ben?

Nincs túl sok kereskedelmi érzékem, inkább csak megérzésem, hogy a fehérborok terén erősítenék. A könnyed, gyümölcsös, de nem egydimenziós fehérekben van olyan potenciál és van rájuk olyan növekedő kereslet, hogy érdemes errefelé fordítani az energiákat.

Borszerető külföldi ismerősének milyen magyar bort vinne ajándékba (maximum 2 bor)?

Általában két típusú bort viszek külföldi barátaimnak, száraz furmintot vagy aszút Tokajból, illetve hazai pályáról, a magyar déli végek vöröséből egy aktuális kedvencet, Villányból elsősorban cabernet franc, Szekszárdról kékfrankos vagy bikavér. Ha épp most választanék, akkor legyen egy Balassa Mézes-Mály Villő Furmint 2015 és mondjuk egy Ruppert Villányi Franc 2012.

11 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

dagadtos

"Balassa Mézes-Mály Villő Furmint 2015 és mondjuk egy Ruppert Villányi Franc 2012" - jogos, így kerek a dolog, a kettő együtt kiad 30 egység alkoholt, az ajándék azért ajándék, hogy jókedvre derítsen!

dezso0724

Egy bor minőségét, "jóságát" nem lehet eldönteni csupán az alkoholfok ismeretében, az csupán egyetlen paramétere.

pking

Déli vörösökről beszélve akkor már inkább a Heumann Winery Kékfrankos Reserve-je vagy a Villányi Franc-ja (a titkos favorit Kadar_O-ról már nem is beszélve). Sokkal inkább az elegancia, az egyensúly felé pozicionálódnak, mintsem az erő felé. A Magyarországot jobban ismerő MW-k sem véletlenül magasztalták fel. ;)

HattoriHanzo

@dezso0724 - egyetértek. De arra legalább elég, hogy lehessen eltartott ujjal cinikusan minősíteni.

Kallheim

Zoli jól választott, de én is inkább a Heumann Villányi Franc-ját és a Kékfrankos Reserve-jét vinném. Sokan állítják, hogy a borvidék legjobb Kékfrankosa. Szerintem is az.

HattoriHanzo

@azalkoholnemjelentsemmit: tisztázzuk: szerinted (meg dagadtos szerint) egy bor alapból nem lehet jó, ha magasabb alkoholfoka van.
És én vagyok a kretén. Értem.

dagadtos

@HattoriHanzo: sajnos-sajnos bégetnek azok az átkozott szekták eltartott ujjal, és nem fogja be a pofájukat végre a szesz, az a 15 plusz a resztli. Na de komolyra fordítva a szót, olykor lehet jó valami 15 felett, oké, igazad van, de egyfelől igen ritkán érezném azt, hogy ezt muszáj egy külföldi borértőnek megmutatni, másfelől lehet, hogy tévedek, ebben az esetben a válaszadónak minden lehetősége meglett volna válaszolni, akkor pl. azt a kérdést is feltettem volna neki, hogy ha tízet is ajánlhatna, akkor már lenne-e benne olyan, ami nem kapható a vezető magyar kiskerben, vagy ilyen messzire azért ne merészkedjünk. Ellenben elképesztő menőnek tartom ezeket a dél-afrikai ihletésű címkéket, az egyik kedvencem itthonról, szóval tőlem lehet 16.5 is, majd rámondjuk legfeljebb, hogy "egyensúlyos", meg "elbírja a test", meg amiket ilyenkor rá kell mondani a túlérettségre.

kereklaszlo

"Titkos kedvenc a potugieser" Javaslom megkóstolni Simon Józsi MEGADATIK borát! Szinte biztos,hogy benne van az 5%-ban.

hetfejutannin

@HattariHanzo: Nem vagy kretén, de fullba nyomod :D - ez azért nem ugyanaz! :D

Na, de viccen kívül. Nem szeretek már beleállni ilyen beszélgetésekbe, mert nem sok értelmét látom, de amiért ez külön vicces, az nagyjából a szituáció. Nevezhetnénk akár egy kis magyar helyzetkomikumnak is.

Azért vicces, mert sok minden tartozik a történethez:

1. A magas alkohol nem csak itthon, szerte a világban probléma. Múltkor bordeaux-i borok után túrtam a netet, és akkor jött szemben egy Jeannie Cho Lee nevű attraktív hölgyemény, aki, ha jól vettem ki, egy kritikájában általánosságban jegyezte meg, hogy 13-13,5% feletti alkoholtartalommal sajnos egyre gyakrabban találkozik, és ennek kicsit sem örül... Globális felmelegedés - mindenki megpróbál rá válaszokat találni, kinek hogy sikerül.
2. A magyar borászok szerintem ebből a szempontból is fáziskésésben vannak.
3. Ha végigolvasod ezt az interjúsorozatot, nem sok, de egy közös pont talán mindegyik interjúban akad: többek szerint az elmúlt időszak vesztesei a magas alkoholtartalmú borok.
4. dagadtos régi motoros - aki kicsit is figyeli az online blogokat, az nagyjából tudja róla. Ahhoz sem kell párás szemű rajongójának lenni, hogy összerakd: miket kóstolt már. Lesgyanús, hogy ivott már magas alkoholtartalmú bort.

Ezekre a rétegekre jön az ominózus borajánlás, és a szerintem humoros komment.

De erről mind-mind jól megfeledkeztek, és szépen előjön belőletek a minden magyar emberben ott élő poroszos tanárbácsi, és fel- vagy eltartott mutatóujjal siettek kijavítani: az alkohol csupán egy paraméter. Ez így önmagában, ha nem ilyen környezetben lenne, teljesen rendben is volna.

Csak hát, hiába nyomon én, hogy bezzeg a Leicester City is megnyerte tavaly az angol bajnokságot, meg Görögország is Európa-bajnok volt 2004-ben, meg még sorolhatnám. Ettől még az esélyek pont olyanok, amilyenek.

HattoriHanzo

@azalkoholnemjelentsemmit, dagadtos: azért így, második nekifutásra már árnyaltatok az elsőre csupasz kijelentésen - amivel nincs is gond, így kerekebb és tisztább a dolog. Sőt, hogy idézzek: "Ez így önmagában, ha nem ilyen környezetben lenne, teljesen rendben is volna."

Nekem azzal volt problémám, hogy dagadtos véleménye eléggé fekete-fehér stílusúnak tűnt. Ha 15, ne adj Isten fölötti, akkor kuka a bor. És ez az, amivel nem tudok egyetérteni. Én azt gondolom, hogy lehet találni szép borokat ilyen alkoholfokkal is, de még azt is megkockáztatom, hogy egy vakteszten egyik-másik még nálatok is átcsusszanna, az egyébként nem vitatott tapasztalat ellenére is.