Menü
Rövid URL

Ellehetetlenítjük a nem tokaji, nem édes boraink ismertté válását - Cartwright Éva (borarum.hu)

Cartwright
Cartwright Éva (fotó: tonyhphoto.com)

Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?

Magyar viszonylatban szerintem egyik borvidékünk sem veszített – általánosságban én azt látom, hogy erősödik az érdeklődés a magyar borok iránt. Nemzetközi szinten a divatból én úgy érzem, ha lassan is, de most már kifelé mennek a narancs- és az amforás borok.

Mi lesz a következő nagydobás?

Itthon: bármilyen őshonos, ritka fajtából készült bor és bármilyen ‘közös’ bor. Akár borbárok, akár borászok állnak ezen projektek mögött, az összefogások pozitív üzenete sokakat - és nem csak borkedvelő szinten - érintenek meg ma Magyarországon.

Nemzetközileg: ismeretlen és különleges a két kulcsszó mostanában. Ismeretlen fajták, termőhelyek és országok borai, ezen belül pedig bármilyen ún. ‘niche’ fókusz, mint amilyenek pl. pár hónapja a “vulkanikus borok”. John Szabó MS szeptemberben megjelent könyve folyamatos és egyre nagyobb publicitást kap a világ borszakirodalmában (időközben az év boros könyve lett).

A téma olyan régi lezáratlan és legfőképpen ellentmondásos kérdéseket “rángatott” elő, amiről szinte mindenkinek van saját véleménye. Számos írás és szakmai esemény tematikája lett a mineralitás, a terroir kérdésköre. A ritka fajták és változatosság vs. egyenborok, világfajták és konzisztencia, ill. a kis széria-magas minőség, ár-érték arány, egyediség vs. kiszámíthatóság, üzleti stabilitás, átlagfogyasztói szokások - ezek mind olyan kérdések, amelyekről időről időre olvashattunk eddig is egy-egy provokatív, sőt, sok esetben szélsőséges írást, de most egy ennyire részletes és átfogó tanulmány, mint amilyen John könyve lett, ezeket a témaköröket egyszerre és egy időben állította reflektorfénybe.

Sokat számít az a piaci háttérjelenség is, hogy a fogyasztói szokások is változóban vannak. Egyre többen érdeklődnek a varázslatos 5 EUR/palack kategórián és a tömegfajtákon ‘túl’ lévő középkategóriás 10-20 EUR árszintű borok és új szőlőfajták iránt. Erre egyik legjobb példa talán pont az angol piac, ahol jelenleg egyértelmű a törekvés a csúcséttermek és vendéglátóhelyek részéről az egyediséggel való kitűnés, amelyet leginkább új és ismeretlen borokkal és ezekhez új és szokatlan ételpárosításokkal igyekeznek elérni. Ez nyilván hozza magával a borkereskedők portfóliójának igazodását is. Óriási lehetőség ez Magyarországnak, ahol a bortermelés minősége tökéletesen és régóta összhangban van az így nyíló új piac egyébként továbbra is magas követelményeivel.

Ezzel a folyamatosan erőltetett Tokaji fókusszal (...) olyan sztereotípiát erősítünk és olyan rosszul, hogy mi magunk lehetetlenítjük el a többi, nem tokaji, nem édes borunk ismertté válását.

Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?

Az állami bormarketing kormányokon és évtizedeken átívelő eredménytelenségét és inkompetenciáját, és a döntéshozók belterjes szakmai véleményen alapuló, valós piackutatást mellőző stratégiáit. Évtizedek óta milliárdokat költünk állami bormarketingre. Az ország egyik húzóterméke lehetne a bor. Nincs olajunk, vasunk és szenünk – világszinvonalú borászaink és termőhelyeink viszont kimagasló számban.

Toporgunk egy helyben az egyetlen világmárkánkkal, egymás vállát veregetjük és általános kudarcainkat palástoljuk tokaji édes aranyérmeinkkel. Szuper. Mi készítjük a világ legjobb desszertborát - pont, tény, igazság. Tokajit eladni alapból nem nagy kunszt, a folytonosságra még az elvtársak is gondosan ügyeltek.

A szomorúság az az, hogy ennek ellenére a magyar bor szinte teljesen ismeretlen a világpiacon. Az elmúlt évtizedek során a magyar bor nemzetközi értékesítésének érdekében elköltött állami milliárdok ellenére a világ borpiacának 90 százalékának továbbra sincs fogalma arról, hogy Magyarországon bortermelés egyáltalán létezik.

Én azt látom, hogy ezzel a folyamatosan erőltetett Tokaji fókusszal nem csak az édes borok iránti kereslet alacsony mennyisége korlátozza az érvényesülésünket, hanem olyan sztereotípiát erősítünk és olyan rosszul, hogy mi magunk lehetetlenítjük el a többi, nem tokaji, nem édes borunk ismertté válását.

Ezzel a tokajközpontúsággal most ott tartunk, hogy a világ borfogyasztóinak kb. mindössze 10 százalékának tudtuk ennyi pénzért megtanítani, hogy van jó magyar bor, és hogy ez a Tokaji. Tízből kilencnek annyi maradt a fejében, hogy a jó magyar bor az jó édes is.

Édeset mikor iszunk? Karácsonykor. Tudok mindent a magyar borról, majd visszajövök karácsonykor, bye. Sarkítok, igen, de személyes és elég friss tapasztalataim vannak: pár hónapja London legnagyobb gasztrokiállításán a standunknál 4 nap alatt megforduló kb. 4000 angol, a gasztronómia iránti érdeklődését belépőjegy megvásárlásával demonstráló átlagfogyasztóból 150 az, aki a két száraz borunkon a Tokaji nevet felismeri, és 148-nak az a zsigeri reakciója, hogy köszöni, de nem kér édeset. A másik 3850 magáról a magyar bortermelésről nem hallott, de érdeklődéssel és kíváncsisággal kóstol, majd őszintén meglepődik a magas minőségen, és ott helyben vásárol/rendel.

(Érdekes tény: aki tud rólunk, az szinte kivétel nélkül onnan tud, hogy járt Magyarországon és otthoni romkocsmákban, borbárokban és fesztiválokon már kóstolt magyar bort.)

Azaz: míg az állami pénzeket szűk, sokszor belterjes és szubjektív szakmai körök véleményére épített stratégiákra és projectekre költjük, a nemzeti bormarketinget kb. legsikeresebben ma a privát szféra által generált hazai idegenforgalom és az a pár magánkezdeményezés működteti sikeresen, akik nem ugyanazon szűk kör által javasolt “szakmai” szempontok szerint gondolkoznak, hanem adott piacok és a fogyasztók valós igényeit tesztelik és célozzák meg.

Ideje lenne szerintem figyelembe venni, hogy a borainkat nem feltétlenül Jedi lovagok, hanem hús – vér hétköznapi emberek veszik meg – ill. vennék, ha tudnának róluk. Fontos a szakmai hattér és a publicitás – de súlyozzuk már kicsit ezt jobban! Nekem úgy tűnik, hogy mi magyarok hajlamosak vagyunk kicsit a sznobériára és a szakmai elismerések diadalfényében néha elfelejtjük, hogy kit is próbálunk megszólítani. Olvassák-e pl. Jancis Robinsont hétköznapi emberek, vagy érdemesebb lenne-e arra is költeni, hogy egy-egy magyar borról írjanak a helyi lapok is? Fontos, igen, hogy minden évben valaki sportokhoz értő megsimogassa a buksinkat, hogy igen, még mindig ti vagytok a legjobbak hátúszásban, de ez nem lenne szabad, hogy teljesen és kizárólagosan uraljon egy minden sportágat népszerűsíteni célzó, alapvetően kereskedelmi stratégiát!!

Magyarország a világon egyedülálló számú és minőségű vulkanikus termőhelyi (...) adottságait olyan erős önálló “brand”-nek látom, amely hosszú távon el tudja vinni a hátán nem csak az ország, de a Kárpát-Medence bortermelését a nemzetközi piacon.

Mi a véleménye a parafadugóról és az alternatív zárási módokról?

A saját tapasztalatom az, hogy a parafa értéket, hagyományt és minőséget képvisel a fogyasztóknál, és kétlem, hogy ez valaha is meg fog változni, akármennyi tudományos bizonyítékot sorakoztatunk majd fel a csavarzár mögé, és borboltosként akármennyire is könnyebb nekem azzal dolgozni. Tudjuk hogy a Skodában VolksWagen motor van, de többségünk, ha megteheti, inkább mégis VW-t vesz.

Van-e titkos kedvence? (Azaz olyan borvidék, fajta vagy stílus, amely iránti rajongását mások nem osztják.)

Azt hiszem, hogy a Somlói Borok Boltjának somlói születésű tulajdonosának nem illik erre a kérdésre válaszolni. Azt azonban szerencsére úgy látom, hogy a Somló iránti feltétlen rajongásomat egyre inkább mások is osztják.

Az utóbbi néhány évben mi volt a legfontosabb változás a borfogyasztási szokásokban?

Rendszerint meglepődnek ezen, mikor ezt mondom: én a magyar borkultúrát dinamikusan fejlődőnek és nemzetközi szinten átlagon felülinek tartom. A legfontosabb változás, ahogy ez ide eljutott, és az, hogy továbbra is jó irányban fejlődik, szerintem. A piac saját maga le fogja szabályozni a mostanra talán kissé túlburjánzó fesztiválkultúrát, de a jó borok ismeretének és szeretetének elterjesztésében ezek kulcshelyszínek a mai napig. Az emberek növekvő számban érdeklődnek és szívesen tanulnak a borokról, a borok ismerete pedig kedvezően ‘húzza’ maga után a gasztrokultúrát. Míg 25 éve még mindannyian egy pohár ‘barrikolt’ Gerétől mentünk a mennybe, az elmúlt pár évben minden eddiginél több és jobb lehetőségünk lett arra, hogy a mennybemeneteleink számát, minőségét és helyszíneit sokszorozzuk és cizelláljuk.

Kereskedőként a kínálat mely kategóriájának erősítésében lát kitörési pontot 2017-ben?

Megint csak kizárólag ultraszubjektív választ tudok adni: több, mint egy éve a vulkanikus borok nemzetközi népszerűsítésén dolgozom. A projektet kísérletképpen 10 magyar borásszal indítottuk, #govolcanic néven, elsősorban az angol piac tesztelésére. A portfóliónk fogadtatása minden elvárásunkat felülmúlt, jelenleg kizárólag ezen dolgozom, és a kezdeti kísérleti jelleg komoly üzleti vállalkozási formát kezd ölteni.

Én Magyarország a világon egyedülálló számú és minőségű vulkanikus termőhelyi, ill. az egyediség szempontjából egyéb termőhelyi adottságait olyan erős önálló “brand”-nek látom, ami hosszú távon el tudja vinni a hátán nem csak az ország, de a Kárpát-Medence bortermelését a nemzetközi piacon. John Szabó könyve, az abban nekünk adott kiemelt szerep, és a téma körüli nemzetközi felhajtás időzítés szempontjából is ideális. Ha a hazai borstratégák úgy döntenének, ez lehetne 2017-ben a kitörési pont pl. egy elég nagy kategóriának, amit úgy hívnak: magyar bor.

Borszerető külföldi ismerősének milyen magyar bort vinne ajándékba (maximum 2 bor)?

Somlói Apátsági Pince Juhfark és Ráspi Gneisz (vagy bármelyik dűlőszelektált Ráspi kékfrankos).

8 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

WineUnderground

Köszönjük a posztot! Tetszik az őszintesége és hogy nem csak arról beszél, hogy mi a rossz, hanem javaslatot is tesz, hogy mit kellene tenni.

Adobe

Végre legalább szavakban megjelenik egy markáns javaslat. Meg nem olyan elkenő és általánosító, mint az előzőek némelyike.

ohneputtony

"Rendszerint meglepődnek ezen, mikor ezt mondom: én a magyar borkultúrát dinamikusan fejlődőnek és nemzetközi szinten átlagon felülinek tartom."

Tessék mondani: ennél a résznél üveggömbbe tetszett nézni?

cartwrighteva

ohneputtony - Üdvözlöm a meglepődők ( = kétkedők) körében! :) Én üveggömb nélkül is így látom. A zangolokhozképest biztos, és a hozzám Somlóra járó kóstolóvendégek alapján meg még biztosabb.

hegyljai

"Tokajit eladni alapból nem nagy kunszt" szokták ezt mondani azok, akiknek még soha sem kellett eladniuk tokajit.
Ezen mondat kivételével alapvetően egyetértek a nyilatkozattal. Az őszinte javítási szándékkal, a hibák objektív felismerésével, és azzal hogy néhány privát cég marketing ötlete és a szájhagyomány többet ér mint az állami programok. Ami a vulkanikus borok kitörési pontként való említését jelenti, van benne lehetőség, amit #govolcanic alatt olvasok, az is tetszik. Van rá esély hogy komoly piaci siker legyen belőle és ne egy olyan divathullám, mint a naracsbor, meg az amfora. De mit csináljanak szegény szekszárdiak a löszön?

valopapa

@hegyljai: Szegény szekszárdiak jelenleg a Mo-i bortermelés legkiegyensúlyozotabb borvidéke pozitív értelemben. Nincs sok legalja, mint Tokajban és Egerben, mondom mint patrióta borsodi...

A cikk jó! A külföldi érvényesülés létjogosultságában szkeptikus vagyok, de bármi lehet a következő 10 évben!

jackrose

Idehaza van cirka 300-400 borbuzzancs, ez a 300-400 ember jár a boros rendezvényekre. Ismétlődnek az arcok, mindig ugyanazokat látni, főleg ha minőségben feljebb lépünk a finewines kóstolókra, akkor meg ugyanaz a 30-40 arc ismétlődik.
Ezek az emberek valóban tájékozottak, talán még az is kijelenthető, hogy jobban ismerjük a világ borait, mint sok nagy nemzet borisszája, mivel ők inkább a hazai piacot fogyasztják.
Ezen felül a társadalom fennmaradó 99,99999%-nak lövése sincs a borról, rozé, vörös, fehér, meg 3-4 tájegység és ennyi a boros tudás.