Menü
Rövid URL

Harc a zinfandelért

Lagier meredith
Carole Meredith és férje Tribidrag néven is palackoz zinfandelt (fotó: www.napawineproject.com)

Én ha megláttam egy cikk címében, hogy zinfandel, már görgettem is tovább. Aztán egy remek kóstolónak köszönhetően átestem a damaszkuszi út túloldalára, és nemcsak az újvilágot rehabilitáltam, hanem a 2013-as Turley Zinfandel Juvenile kapcsán azon kezdtem el keseregni, hogy portugieser helyett miért nem plavac mali borítja a villányi dombokat. (Már a felvetés is duplán ostoba - a válasz egyrészt a történelemből adódik, másrészt a plavac mali nem azonos a zinfandellel.)

Április 27-28-án konferenciát tartottak Splitben 'I am Tribidrag' címmel. Beavatatlanok számára a cím semmitmondóan ártatlannak tűnik, ám kiderült, hogy a főszervezők, Edi Maletič és Ivan Pejič professzor így is darázsfészekbe nyúltak: a montenegrói küldöttség minden alkalmat megragadott, hogy jelezze, nem hagyják, hogy a horvátok elbitorolják tőlük a zinfandel őshazája címet.

A zinfandel sztori elég kacifántos, és még nem hűlt ki. 2001-ben Kaliforniában a nemzeti értéktár illetékesei még arra készültek, hogy kalifornikumnak nyilvánítják az őshonosnak gondolt zinfandelt, csakhogy pechjükre Carole Meredith professzor, a legendás szőlőgenetikus (ő állapította meg, hogy a cabernet sauvignon a cabernet franc és a sauvignon blanc kereszteződéséből jött létre) éppen ebben az évben hozta nyilvánosságra többéves kutatásainak eredményét, amiből kiderült, hogy a zinfandel azonos az olasz primitivóval, a horvát plavac mali közeli rokon, és a fajta gyökereit valószínűleg Dalmáciában kell keresni.

2001 végén egy amerikai-horvát kutatócsoport Split mellett, Kaštelában talált egy öreg tőkét, aminek a génállománya megegyezett a zinfandelével. Mint kiderült, a crljenak kaštelanski egykor nagy területen termesztett fajta volt, és számos néven ismerték, pl. pribidrag Omiš környékén, kratošija Montenegróban, de a legősibb és legelterjedtebb név a tribidrag volt (az első feljegyzés 1488-ból származik, és arról tudósít, hogy ilyen bort szállítottak Velencéből Apuliába). A fajta 2001-re szinte teljesen eltűnt a Balkánról, a kutatóknak komoly erőfeszítésükbe került, hogy az első után további 7 tőkét találjanak. A horvátok aztán gyorsan eszméltek és cselekedtek: az új telepítéseket tiltó EU-határozat érvénybe lépése előtt 100 hektárt telepítettek belőle (a vesszők zömét amúgy Olaszországból importálták).

A ’tribidrag’ név görög eredetű és annyit tesz: ’korán érő’. Az olasz elnevezés (primitivo) a latinból származik (primativus), és ugyanezt jelenti: ’elsőként érő’. A zinfandel név eredete rejtély. (A Horvátországban ma is meghatározó plavac mali, amit néhány éven át a zinfandel eredetijének hittek, a tribidrag és egy hasonlóan obskúrus fajta, a dobričić leszármazottja.)

A konferenciát a felfedezés 15 évfordulójára hívták össze. Az előadások mellett 4 kategóriában kóstoltak borokat: Kalifornia, Apulia, Horvátország és „a többiek”. Az amerikai delegáció 3 főből állt: Joel Peterson (Ravenswood), David Gates (Ridge Vineyards) és Carole Meredith, aki 2003-as visszavonulása óta maga is borászkodik. Jancis Robinson beszámolója alapján a legszebb borokat ők hozták.

A „többiek” kategóriában Montenegró, Albánia, Új-Zéland, Chile, India, Dél-Afrika és Ausztrália szerepelt volna, de a többfrontos próbálkozások ellenére sem sikerült tribidragból készült montenegrói bort találni, és az új-zélandi jelölt is elérhetetlennek bizonyult. Az ötfős montenegrói küldöttség egyébként igencsak paprikás hangulatban volt: minden kóstolókör végén talpra ugrottak, és elmondták, hogy a helyes elnevezés a kratošija lenne, mert az ősibb, mint a horvátok által használt tribidrag.

Jancis Robinson értékelése alapján a legszebb bor a Ridge 2014-es Lytton Springs-e volt 17,5 ponttal, a legsikerültebb horvát bor pedig a 2012-es Stina Crljenak 17 ponttal.

Ha valaki arra vágyik, hogy a zinfandellel gyarapítsa kedvenc fajtái listáját, én ezt a bort javasolnám (Robert Parker Wine Advocate-jének szabadon fordított kóstolási jegyzete):

Turley Zinfandel Juvenile 2013

Ehhez a bombázó zinfandelhez öregtőkés területek újratelepített szegmenseiből szüretelték a szőlőt. A tőkék kora 6-25 év között mozog és a szőlő összesen 15 különböző parcellából származik. Ezt a bámulatos bort vétek lenne pusztán azért leírni, mert nem dűlőszelektált. Mély lilás rubinszín, az illatból árad a fekete cseresznye, a málna és a fekete ribizli, borssal és más fűszerekkel kiegészülve. Telt, testes, vonzó és finom. 15.5 százalékos alkoholjával, ez egy erőteljes, extrovertált zinfandel, amelyet remekül állított össze a Turley borászcsapat. 94 pont.

3 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

bajnar

Akár magyar is lehetne... Szentendrén régen termesztették a kratosiját a rácok/dalmátok. Amerikai kutatások szerint osztrák szőlőiskola területéről kivitt crljenak mellett volt a cirfandli és azzal keverték össze. 2-0 ide :)
Valójában valószínűbb, hogy pugliai lesz mégiscsak. Míg a dalmát hatás kevésbé tettenérhető a csizma sarkán, fordítva más a helyzet: évszázadokon át itáliai népek formálták a dalmát kultúrát. Szőlőre bontva ott van pl. a plavina, szintén dalmát fajta, aminek a primitivo mellett a verdeca nevű Pugliában elterjedt fajta a másik szülője. Ez utóbbi viszont nem ismeretes Horvátországban. Ugyanígy említhetném a pagadebit néven futtatott fajtát is, ami a egyenértékű a pugliai bombino biancoval, ráadásul korábban puljizanac - magyarul pugliai - hasonnévvel is illették.
Mindenesetre ügyesen lobbiznak a horvátok Jancisnél, hogy az olaszrizlinget is grasevinaként vezette be a nagykönyvébe.

bazaltrajongo

A verdeca Görögországban is terem (lagorthi).

De számunkra sokkal érdekesebb, hogy a plavina feltehetőleg közeli rokonságban van a hárslevelűvel. Akár az egyik szülője is lehet (a furmint a másik). Ha ez így van, az sokat elmond a két fő tokaji fajta eredetéről is.