Menü
Rövid URL

Hét évet fel sem vesznek – 2009-es Loire-völgyi cabernet franc ikonok

Loirecf2009

Chinon a cabernet franc Burgundiája. Néhány kimondhatatlan nevű szomszédjával egyetemben, mint Bourgueil, Saint-Nicolas-de-Bourgueil és Saumur-Champigny. Ez a néhány körzet nagyjából úgy 5000 hektárnyi franc-t termeszt – Villány ennek tizedét sem, talán úgy huszadát –, és szinte semmi mást nem. Hogy kedvelem a fajtát, arról ezek a borvidékeknek tehetnek.

Az évek alatt sikerült összegyűjtenem a környékről egy kisebb sorra elegendő felső ligás versenyzőt, a kiemelkedő 2009-es évjáratból. A bortermelés északi határán nem gyakorta kényeztet a természet ideális körülményekkel, pláne nem a kékszőlők számára (úgy tartják, hogy Chinon környéke az, nagyjából a Loire-völgyének a közepén, ahol még valamelyest érvényesül az Atlanti-óceán klímakiegyenlítő hatása), de hét éve minden összejött. És a borok – többségében – olyan színvonalat hoztak, amiben csak titkon mertem reménykedni.

Nem tudom elkerülni, hogy felemlegessem: nem volt az még olyan régen, amikor egy mondhatni konkurens csapatot, a 2009-es pannon csúcsvörösöket vettük górcső alá. Érdemes összevetni az értékeléseket (a magyaroknál a Borrajongós Akové is, itt csak a sajátjaim szerepelnek), a pontszámokat, az alkoholokat. A magam részéről a Loire-völgyieket nagyobb részt kedveltem, míg ugyanezt nem igazán mondhatom el a mieinkről. De az érlelhetőségre is érdemes kitérni: a francia fölény fájóan egyértelmű. Nem jó hír, hogy árazásban már más a helyzet.

Bakonyi Cabernet Franc 2011

Felvezetésnek egy régi ismerős. Számos alkalommal találkoztam vele az elmúlt években és egyszer sem okozott csalódást (DIAM dugó zárja!), most is hozza a formáját. Igazán franc-szerű, remekül fogyasztható, hibamentes bor, bármikor szívesen innám. Jól tartja magát, bár nem tartogatnám tovább. Olyan 10-11 pont.

Couly-Dutheil Chinon Clos de l'Echo 2009

A borvidék emblematikus bora, a Loire-franc archetípusa. Ízig-vérig tradicionális stílus. A szín még inkább rubin, azaz fiatalos, az illat alapján éppen csak fejlődésnek indult, halványan dohányos. A fő motívum kesernyés, koncentrált fekete ribizli, izgalmas színként egy kis vér és aszalt vörös áfonya. Klasszikus, lineáris lefutású, közepes test, integrált savak. Ízében is a fekete ribizli vezet. Már kezd kerekedni, ugyanakkor a tannin tapadósabb a végén, ez az egyetlen szépséghibája (négy éve, kicsattanó fiatalságában a gyümölcs ereje képes volt elfedni). Szép, szeretem, de inkább mesterkéletlen karaktere, mint a komplexitása végett – kissé visszafogott ebben a stádiumban. Úgy pályája közepén járhat. (Előzmény: a 2003-as.)

Pont: 12/20 (88/100).
Ár: 16 euró négy éve, manapság már valamivel 20 fölött mérik az új évjáratokat.
Vételként: jó választás volt. Bánom, hogy csupán két palackkal vásároltam annak idején.
Zárásmód : parafa.
Alkoholtartalom: 13,5%.

Domaine Bernard Baudry Chinon La Croix Boissée 2009

Ötcsillagos termelő Richard Kelley MW félkész Loire-völgyi borkalauzában, hasonlóan az itt szereplő chinoni termelőkhöz (a bourgeuil-i Yannick Amirault-ról (lásd lent) viszont hallgat a kiváló forrás), ez pedig a csúcsbor. Dűlős, mint szinte minden arrafelé. Meg brettes. Abból inkább a bőrös-liliomos fajta, mint a csatornás. Ez egyéni tolerancia függvényében elviselhető, de hogy fedi az illatot, az nem szubjektív kérdés, hanem tény és negatívum. Kóstolva öblös, telt, nagy. Tetszetős krémes, bársonyos a textúra, szájbetöltő a gazdagság. A sav élénk, de integrált, viszont tapadós, kemény tanninnal zár. Kissé nyers a vége. Komoly, kiváló bor. Lehetne.

Ha értékelésre kerül a sor, akkor előkerül a nagy kérdés, hogy mennyit von az ember az állatokért és a rusztikusságért. És amint vonáson merengünk, a lényegi ítélet meg is született véleményem szerint: a bor nem elég jó. Én speciel ma már potyaborként sem kérnék abból, amit nem találok kifogástalannak, legyen az akármilyen híres vagy drága (a legjobb értékmérő a kóstolás utáni vásárlási hajlandóság), mert úgysem iszom meg. És a Baudry ilyen. Széles körben elterjedt – sőt, nemzetközi – gyakorlat ilyen esetben a pontszámot mindössze csekély mértékben megkurtítani (például 90 helyett 88-at levésni), ilyesféle mentségekkel, hogy "mégiscsak komplex". Közben meg süt a leírásból, hogy a ti. ítész a háta közepére sem kívánja az adott tételt. Ezzel egyre nehezebben barátkozom, hát ezért a lenti érték.

Pont: 8/20 (éppenséggel fogyasztható, ha muszáj/figyelmet nem érdemel).
Ár: 24 euró, évekkel ezelőtt.
Vételként: érdekes megkóstolni annak, aki nem ismeri, és a műfajban szeretne elmélyülni, de ezt gyakorlatilag bármire rá lehet húzni. Nem jó vétel.
Zárásmód : parafa.
Alkoholtartalom: 13,5%.

Yannick Amirault Bourgueil La Petite Cave 2009

Top név a Chinonnal szomszédos Bourgueil-ból. A pince csúcsbora.

Műfajváltás: ez itt Bordeaux. Fekete, mély, hűvös és elegáns illat. Grafit és szén, bőr itt is akad – de csak árnyalatként. Egy hangyányi illó is, nem mondhatni, hogy a végletekig tiszta lenne. Viszont az íze valami szenzációs! Kivételesen tömör, megbonthatatlanul egységes nyitástól finisig. Egy balparti szupermásodik szerkezete és mélysége (vattafakk is szupermásodik?). Az egyesúly és az elegancia is ott van, és még nem is igen jár a csúcsán. Nem gyakran találkozok ilyen kvalitású vörössel, bárcsak igazán tiszta lenne (az nagy, merész pontszámban végződne). Az élményfaktort még így sem tudom vitatni.

Pont: 14/20 (91/100).
Ár: 25 euró a szomszédban.
Vételként: megéri, és még mindig kapható. Viszont már a 2014-es is, és ezt az évjáratot nagyon sztárolják a Loire-ban (ami azt illeti, több francia borvidéken is), így inkább ezzel szemezek.
Zárásmód: parafa.
Alkoholtartalom: nem emlékszem, talán 12,5%.

Couly-Dutheil Chinon Clos de l'Echo Crescendo 2009

Ez volt szerény gyűjteményem egyik legnagyobb becsben tartott palackja. Bár van még egy belőle, aminek felettébb örülök. A jobb chinonokat és társaikat úgy általában véve nem könnyű az Internetről beszerezni – talán francia vinotékákban kelhet el a többség –, és ez egyike a legritkább daraboknak. Évekbe telt, mire sikerült levadászni. A Visszhang-dűlő (Clos de l'Echo) öreg tőkéinek szelektált termése, a hozam a fele a szokásosnak, és újhordóban érik. Ez már előrevetít egy bordeaux-ibb stílust, ha úgy tetszik, és ami azt illeti, a fa kicsit rá is nyomja a bélyegét az aromatikára. A lényegen ez mit sem változtat: ez egy kivételes, egyedi és nagy bor.

Kezdődő palackérettség és mentol – utóbbival megidézi Ausztráliát, viszont itt sem édesség, sem túlérés nem játszik. A hordó sötétít, mélyít rajta (feketeszén és medvecukor), bár mintha a finom részleteket is elmosná. Aztán belekortyol az ember, és kikerekedik a szeme. Hatalmas. Tömör, izmos, lenyűgöző. Rághatóan sűrű, de nem édes és nem túlextrahált. Ilyen test a rengeteg (bár remek minőségű) tannin mellett is kikerekíti a kortyot, kiváló az egyensúlya. Szép, integrált sav. Micsoda struktúra, micsoda töménység, nagy alkohol és nehézkesség nélkül – nem egy csúcsvillányi elsápadna mellette. Egyszerűen szenzációs. És nincs hova sietni vele.

Pont: 16/20 (93/100).
Ár: cca. 40 euró (sok sikert a beszerzéshez).
Vételként: remek. Az ilyen kuriózumok többnyire borsosabb összegbe kerülnek, és nem elég gyakran szolgálnak hasonló élménnyel.
Zárásmód: parafa.
Alkoholtartalom: 13,5%.

Charles Joguet Chinon Clos de la Dioterie 2009

Top pince top bora, ismét. Az újvilág betette a lábát Chinonba. Mintha a helyi Sauskát kóstolnánk. Modern, hangsúlyosan tiszta, felturbózott. A direktségért részben az újhordó felelős, de legalább jól sikerült integrálódnia, és nehéz lenne tagadni, hogy a végeredmény lehengerlően intenzív és gazdag. Jellegzetes jegyek – babéros-grafitos franc-fűszer, fekete meggy, étcsokoládé, füst –, édességmentes kivitelben. Kóstolva pont olyan, mint ízben: robban, intenzív, mindent betölt. Mindene sok, íz, tannin, sav, utóbbi kissé túlzottan is élénk. A gazdagság szédületes, elegancia terén viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Nem tudok szabadulni a Sauskás hasonlattól – a méret a villányi pince 2011-es prémium tételeit idézi, csak a franciát kevésbé béklyózza a hordó és a túlérettség, és még intenzívebb. Palackozott hedonizmus. Kölyök még, nem tudom elképzelni, hogy további évtizednyi érlelés megviselje – meglehet, hogy előnyére is válna.

Pont: 15/20 (92/100).
Ár: cca. 30 euró (ez sem könnyű eset; a palack a Les Passionnes du Vintől származik, jelenleg azonban nem listázzák a pincészetet).
Vételként: jó. Én szofisztikáltabb borokra vágyom, de örülök, hogy kipróbáltam. Próbálkoznék újabb évjárattal.
Zárásmód: parafa.
Alkoholtartalom: 13,5%.

Ide még nem érkezett hozzászólás.

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.