Menü
Rövid URL

Irsai, cserszegi, magyar igazság

Hogyan juthatott egyáltalán ilyesmi eszembe? Miért nem ír soha senki irsai olivérekről és cserszegi fűszeresekről? Pedig ezek aztán valóban címeres hungarikumok, ráadásul a választék alapján népélelmezési szempontból is fontosak. Az első kérdésre a válaszom egyszerű: kóstoltam mostanában két remek irsait (Feind és Kősziklás). A másodikra a választ saját káromon tanultam meg.

Én hajlamos vagyok elfelejteni, sőt, összekeverni, ezért emlékeztetőül: csabagyöngye + pozsonyi fehér = irsai olivér; irsai olivér + piros tramini = cserszegi fűszeres. Az irsait Kocsis Pál nemesítette 1930-ban, a cserszegit Bakonyi Károly 1960-ban. A szupermarketekben elfoglalt polcfolyóméter alapján roppant népszerű fajták, a borkritikai visszhang alapján páriák. A csabagyöngye félig ottonel muskotály, és a piros tramini sem esik messze a fűszerestől, így nem meglepő, hogy az irsai és a cserszegi is kimondottan illatos.

Magyar bor
Jó kedvvel, bőséggel (fotó: sikerado.hu)

A sovány kritikai irodalom és a borversenyek eredményei alapján válogatva fölnyaláboltam a Tescóban 5 palackot, egyet pedig a Lidlben. (Érdekes tény, hogy a legutóbbi nemzeti borkőkiválóság eredménylistáján 9 irsai és 12 cserszegi szerepel.)

Nem ez volt életem legjobb befektetése. A kulcsfogalmak: aknamező, ill. nyár és fröccs. Talán lehetne több is, de most kevesebb. Hatból két palack volt élvezettel fogyasztható, és tényleg nem raktam magasra a mércét. Lehet, hogy rossz volt a pillanat – a 13-asok öregedőben, a 14-eseknek alávágott az El Niño. De attól még ugyanannyiba kerülnek, és ott vannak a polcokon (az aktuális akciókat kihasználva a 6 palack borért 7200 forintot fizettem, a legdrágább 1500, a legolcsóbb 900 forintba került).

Bezerics Cserszegi Fűszeres 2013 - zavar a mátrixban: kesernyés fa és gyógyvizes szag uralja az egyébként többre hivatott alapanyagot. A mezőny legtestesebb és strukturáltabb bora.

Tesco Finest (Hilltop) Irsai Olivér 2013 - az egyik siker: virágos, gyümölcsös, friss és tiszta bor, minimális tutti-fruttival és hosszal. 900 forintért best buynak mondható.

Feind Cserszegi Fűszeres 2013 - az egyik favoritom, és keserű csalódás. Már a színén látszik, hogy megcsapta a premox. Almakompót minden szinten. Lejárt a szavatossági ideje.

Gedeon Cserszegi Fűszeres 2013 - a másik siker: szép, tiszta illat, virágos, gyümölcsös, kóstolva kellemes és természetes. Minimális sauvignon blanc-beütés. A kedvencem.

Nyakas Budai Irsai Olivér 2014 - körző-vonalzó, de okos dezájn. Azon kívül, hogy a savak elég bárdolatlanok, nem érheti kifogás. A másik 2014-es mellett trópusi gyümölcskoktél, ráadásul fröccsként is kategóriaelső. Teljes áron - 1650 Ft - azért komoly aránytévesztés.

Feind Cserszegi Fűszeres 2014 - alsópolcosban a Feind lenne az új bezzeg-brandem (Olaszrizling és Pinot Blanc & Gris), de ez most véres bukás. Drámaian éretlen, maróan zöld.

Szenved%c3%a9ly
Szenvedéllyel töltve (fotó: www.orientpress.hu)

A végére teljesen elkeseredtem és savanyodtam. Nem tudom, hogy hol húzódhat a minőségük felső határa, talán soha nem is fogjuk megtudni, mert senki nem fog irsaival vagy cserszegivel ráspiskodni. De ezek a borok (akciómentesen) nem számítanak mindenre felmentést adóan olcsónak: bőven belógnak az alapszintű olaszrizlingek vagy akár furmintok kategóriájába.

Rövid időn belül másodszor tapasztaltam meg, hogy háromból egy a magyar igazság. (Pontosan így jártam a válogatott szekszárdi kékfrankosokkal: Takler Válogatás 2012 - hordótól sújtva; Sebestyén Nánai 2011 - oxigéntől sújtva; Heimann Alte Reben 2012 - a becsületmentő). És ezt nem lehet a balszerencsére kenni: mindkét esetben olyan távol voltam a random választó, polc előtt cidriző, naiv fogyasztótól, amennyire egyáltalán lehetséges. De nincs minden veszve: a Hilltop és a Gedeon fölkerült (vissza) a térképemre.

41 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

jackrose

Lisicza Cserszegivel tégy egy próbát, nálam abszolút favorit, a Jásdi féle is remek.

koccintos

Nekem az a tetszetős a tegnapi, meg ebben a mai posztban is, hogy olyan borok kerültek terítékre, amik a nagy magyar rónán zötykölődnek, tengelyig merülve a sárba.

Az utóbbi időben kezdtem besokallni a magaslati levegőtől... hiába, nem csak a nyájas szerző, én is alföldi gyerek vagyok. :)

loading

Az irsai és a cserszegi, az eddigi tapasztalataim alapján, inkább kunsági termelőknél bizonyított. Természetesen másutt is lehet jó, de biztos - évről évre kiegyensúlyozott - minőség onnan várható. És mindez pénztárcabarát áron, általában.

dagadtos

Sajnos a rozé után az irsai a legbosszantóbb dolog idehaza, népszerűsége egészen elképesztő . (A cserszegi meg sem közelíti.) Cserszegiből is a Kősziklást mondanám egyébként, illetve a 2013-as Nyári Ödön talán a legjobb, amit ebből a fajtából valaha ittam, már ha ez értelmezhető kijelentés egyáltalán.

dagadtos

@koccintos: Most direkt megnéztem az utolsó három oldalnyi termést, kíváncsi vagyok, hol ritkult meg számodra veszélyesen a levegő. Azért az nem baj ám, ha a G&M nem teszteli a Borháló demizsonjait, és főleg nem süllyed egy bizonyos színvonal alá, bár az kétségtelenül egy új dimenziót adott az oldalnak, amikor nagyfogyasztók kikeltek magukból "szakmailag" itt a köpés ellen.

Szten

@dagadtos: Miért bosszantó az irsai meg a rozé?

@alföldimerlot: arról a 2012-es Heimann Alte Reben kékfrankosról esetleg van jegyzeted, és tudnál pár szót mondani?

BZoltan

@dagadtos: Besorolok én is Szten mögé a kérdéssel. Mi a baj az irsaival és a rozéval?

Te mindig dűlőszelektált, prémium árazású csúcsbort kóstolsz? Merthogy azt tudjuk, hogy te nem nyeled le. Utoljára ez kamaszkoromban volt téma :)

dagadtos

@Bzoltan: sikerült még egy lapáttal a demizsonosok fölé lőnöd a színvonalat, gratulálhatsz magadnak. Annyit tudok erre ezen a szinten válaszolni, hogy én nem csak nem nyelem le, én nem is szopok...

alfoldimerlot

@Szten: a Heimann Alte Reben, mint általában a pince borai, jól elkészített, vonzó, jó egyensúlyt mutató bor. Nagy terroir-titkokkal és különleges csavarokkal nem szolgál, de az egyensúly és a technológiai precizitás miatt a Heimann kékfrankosok szépen szoktak érni.
Táncolómedve leírása: http://tancolomedve.hu/kostolas/1202-merites-a-hazai-kekfrankosokbol
Egy korábbi tanulságos Heimann kékfrankos-kóstolás: http://alkoholista.blog.hu/2010/09/01/kekfrankosmaraton_xxii

BZoltan

@dagadtos: Jóvammá :) nem kell ennyire ökölbeszorítot arccal venni mindent. A lenyelés, le nem nyelés kontextusáról azért lehet asszociálni.
Na, de a kérdés az valódi volt. Mi a baj a rozéval és az irsaival?

dagadtos

@Szten: azért bosszantó, mert irreálisan nagy forgalmat jelentenek más borok kárára, ráadásul a fogyasztók ezzel azonosítják a bort, és fogalmuk sincs róla, az mennyire színes világ valójában. A mindkettőben jelenlévő egyszerű, harsány tuttifrutti (irsainál szőlős tuttifrutti) kielégíti őket, és szinte lehetetlen bármi más kipróbálására rávenni őket. Nyilván rozéból lehetne nagyon jót is készíteni, irsaiból azért komoly feladat. Persze komoly borokról itt szó sincs, ez egy fejőstehén, nagy terhelések, nagy mennyiségek, szép pénzek, nulla érdekesség vagy izgalom. És alapvetően nem tartom túl jónak, hogy az emberek jó része ezekkel a borokkal azonosítja a bort, a borízlését ezek a tételek szocializálják. Mindez nem érdekes persze, de kérdezz meg olyanokat, akik régebb óta a borkereskedelemben dolgoznak, hogy az elmúlt években mennyire borult fel a pálya a rozék felé, és mennyire látják ők ezt egészségesnek. Az már csak az én személyes problémám, hogy mióta bort kóstolok, évente meg kell néznem, hogy honnan is ered az irsai olivér név, mert ezt persze minden magyar ember tudja, és ezzel azonosítja a borműveltséget, engem viszont olyan rohadtul nem érdekel, hogy bármennyiszer nézem meg, egy hónapon belül elfelejtem.

Egyébként ha hiszi Bzoltan, ha nem, én nem iszom ilyen borokat, csak kóstolok, ha kell. Ha nem kívánok normális bort inni, iszom két jó sört. Vagy nem iszom semmit - ez is egy opció ám. Ha már alkoholt veszek magamhoz, annak legyen értelme, túl hamar megárt. Szóval sokkal inkább két pohár házi szörp pl. ebéd mellé, mint egy átlag rozé, ha már normális bort nem akarok bontani...

dagadtos

@Bzoltan: Nálad sajnos nem lehet tudni, úgy baszogatjuk egymást évek óta, hogy szerintem a dolgok többségében valójában egyetértünk. A kérdésre ott a válaszom, nem a műfajjal van gond, a kialakult trendet érzem irreálisan erősnek.

ungertamas

Benedek Péter 2014-es cserszegi fűszerese okos darab szerintem, nemcsak az évjárathoz képest, hanem amúgy is.

Szten

@dagadtos:
Köszönöm a részletes választ. Első körben megjegyezném, hogy optimista gondolat azt hinni, hogy az emberek az irsaival meg a rozékkal azonosítják a bort, én, így lokálisan körbenézve azt látom, hogy a félédes vörös dankópistával és társaival. A borkereskedelemben dolgozók csak azokat látják, akik hajlandóak direkt szaküzletbe venni - az eladott borok nem tudom hány százaléka fogy szaküzletben, de túl nagy számra nem tippelnék. Szóval én úgy gondolom, hogy az emberek egy tisztes nyári ivóbor kategóriájú irsainál, vagy rozénál sokkal, hmm, nem is tudok jó szót, de szerintem értitek milyenebb lőrékkel azonosítják a bor szót.

Azt, hogy ne lehetne rávenni az irsai vagy rozé rajongókat más bor kipróbálására, szintén nem látom. Szintén a lokális környezetemben azt látom, hogy az emberek, akik a fentebb említett félédes vörös és társain szocializálódtak boldog egyetemi éveik alatt, azoknak egy tisztes irsai akkora ugrás, a maga tisztaságával, hogy egyből felfigyelnek arra, hoppá, ilyen is lehet egy bor. Erre - hogy fel lehessen rá figyelni a mustsűrítmény-bombák után - igen jó egy arcbanyomulós, harsány bor, mint az irsai. És emberünket elkezdi érdekelni a bor... huhh, ez lehet ilyen tiszta, szép... vajon mit tud a többi? És jön a többi szép sorban. Nem egy és nem is kettő ilyen emberről tudok, és konkrétan mindnél az irsai volt az a bor, ami a többi iránt felkeltette az érdeklődését. Az egyik ilyen ember konkrétan én vagyok és ezért igen nagy hálával tartozom az irsai olivérnek. Szóval én egy igen pozitív dolognak tartom, hogy van egy ilyen borfajtánk, azt is, hogy egyre többen felfedezik és keresik - hidd el, nem a minőségi boroktól szipkázza el az embereket, hanem az eddig más italokat, vagy sokkal rosszabb borokat fogyasztókat csábítja át -és reménykedem benne, hogy minél több ember érdeklődését felkelti a borok iránt.

dagadtos

@Szten: örülök, hogy gyakorlatilag teljes rálátásod van az egész piacra, és annak is, hogy természetesen az enyémnél nagyobb. Én valóban csak a vinotékás rétegre látok rá, arra is csak kicsit. Ott én éppenséggel nem ezt látom, hanem hogy erről a kettőről szinte reménytelen próbálkozás leszedni a fogyasztók jó részét, de hát nem lehetnek ilyen széleskörű tapasztalataim, mint Neked.

BZoltan

@dagadtos: a rozék és az olcsó irsaik piaci jelenlétének és részesedésének elsődleges oka a gazdasági válság. A fogyasztókra már 5-6 éve nem lehet úgy rátolni a drága nagyborokat mint a kétezres évek elején. Árérzékenyek lettek a fogyasztók és a 3-4 ezer forintos sávról lementek az 1500-2000 sávra. Azok a termelők pedig akik a piacból élnek kénytelen voltak a dűlős prémium boraikat downshiftelni és helyettük gyorsan kipörgethető cashflow borokat tolni nagyobb mennyiségben. Ahány termelővel beszéltem egyiknek sem a szakmai kihívás netovábbja ez a műfaj, de a melósoknak fizetést kell adni és a gyereknek cipőt kell venni. Szar a világ, de nem lehet mindenki orosz oligarcha gyereke.

Azt, hogy a rozék és irsaik a dűlős prémium borok elől szívnák el a levegőt én nem tudom cáfolni, bármennyire is az az érzésem, hogy ez azért nem így van. Én is csak spekulálni tudok, hogy milyen irányban mozognak a fogyasztók. Az én tapasztalatom az, hogy az olcsó, könnyen érthető borok kimondottan jó térítő borok... és akinek van igénye a jóra az úgyis keresni fogja a felfele vezető utat. Az igényes ember minden területen keresi a jót.

Az alkohollal kapcsolatban én nagyon megértelek. Tökéletesen igazad van, én is inkább iszom egy pohár vizet mint szar bort. Amúgy én nagyon sok vizet iszom, meg tejet. Három gyerek és egy raklap meló mellett egyszerűen nem mindig adatik meg, hogy a szomjoltáson túl igyak valamit. Az evéssel pont ugyanígy vagyok. Izom gasztrofétisiszta vagyok, mégis minden reggel sótlan, ízesítetlen vízben főtt zabpelyhet eszem. Ugyanakkor az én borozási kultúrámban van helye az egyszerű boroknak, ahogy az egyszerű ételeknek is. Túróstészta, rakott krumpli, lekváros palacsinta... én szeretem ezeket, ahogy szeretem a tisztán és természetesen készült finom rozékat is. Egy napos nyári délután a Géza barátom rozéjából egy kancsó nagyfröccs az nekem jó. Pont azért mert nem meló de mégis finom. Én kimondottan élvezem azt amikor egy bor nem intellektuális kihívás, hanem egy finom ital, amiből jelzáloghitel felvétele nélkül megihatok egy fél literrel.

Szten

@dagadtos:
Hű, remélem csak különösen rossz napod van, és csak sebtében átfutottál az írásomon, mert ebből a pár sorból az jön le, hogy egy kivételesen sértődékeny ember vagy, kivételesen rossz szövegértési képességekkel - ami egy igen-igen szerencsétlen kombináció, főleg neked, magadnak, mert igen barátságtalan és ellenséges helynek tűnhet tőle a világ, még akkor is, amikor éppen nem az. De kis szerencsével csak egyszeri, rossz alkalom, kiderül :)

A szövegértési gyakorlat, figyeld az apró eltéréseket:
én: " lokális környezetemben azt látom"
te: "gyakorlatilag teljes rálátásod van az egész piacra"

Sikerült elkapni a homályban rejtőzködő különbségeket? :)

Plusz azok a szavak, hogy én úgy látom, én úgy gondolom, nem feltétlen annak az indikátorai, hogy abszolút igazságokat vések éppen kőbe. Tudod, volt egy olyan naiv gondolatom, de igazából még van is, mert sehol nem tapasztaltam a tiédhez hasonló hisztiszerű kirohanást eddig, hogy úgy épül az ember, és úgy beszélgethet adott témákról, amiket szeret és amik érdeklik, hogy elmondja másoknak, mit lát, mit tapasztal, mi esett meg vele, meghallgatja, hogy másokkal ez hogy történt, milyen tapasztalatai vannak, milyen körben/körből, és összerak egy képet. Minden kis darab egy része a puzzlenak, de lehetnek persze kilógó darabok, lehet az enyémek azok. Meg amúgy is, beszélgetünk, mindenkinek vannak élményei a borról, amit elmeséltem, az is egy élmény volt - méghozzá igen pozitív élmény.
Viszont ha már ennyire mellre szívtad, majd pár módszertani kérdésem lenne a kimutatásoddal kapcsolatban, de sajnos most el kell rohannom.

Üdv, és peace :)

UI: a nagybetűzőst, hogy "Neked" és társai, nyugodtan felejtsd el. A tiszteletet nem ezzel fejezed ki, hanem azzal, hogy elolvasod és _értelmezed_, amit a másik írt.

dagadtos

@Bzoltan: Oké, de áruld el, miért jobb az irsai olivér, miért éreznek sokan akkora késztetést iránta (fogyasztóként), mit tud, amit más nem? Olcsó térítőnek miért jobb, mint egy könnyed sárga muskotály vagy királyleányka? Miért elenyésző a sikered, ha valakinek azt mondod, figyelj, most ne irsait igyál ma kivételesen, ne is rozét, nézd meg ezt a sárga muskotályt, könnyed, intenzív, hasonló, de mégis komplexebb kicsit, és még cukrozni sem kellett, hogy stabil bort adjon. Nem a műfajjal van nekem bajom, hanem a tudatlanságból, az ismeretek hiányából eredő, mégis erős és makacs trenddel. Amúgy nekem évek óta mániám, hogy a magyar bor világában a fogyasztó a leggyengébb láncszem.

BZoltan

@dagadtos: Értem a kérdésedet, bár nehezen tudok azonosulni a problémával. Ha én valakinek azt mondom, hogy most próbálja ki inkább ezt vagy azt a bort akkor rendszerint sikerem szokott lenni. Mondjuk ritkán teszek ilyent, de ha kinyitom a számat akkor annak szokott foganatja lenni. Vagy senki nem mer ellenkezni :D De végülis az eredmény a lényeg.
A sárgamusival én bajban vagyok, mert olcsón jót még nem láttam. A Királyleánykából sincs tankerhajószámra olyan igazán jó anyag. Az Orsolyáék megoldását szeretem évek óta, azt szoktam is ajánlani. De igazán nem érzem egyik fajtán sem , hogy vakon rájuk lehetne uszítani a pop borok rajongóit. Mert ugye mennyivel vagyunk beljebb ha a szar irsai helyett szar muskotályt isznak.

De az irsai beágyazottságának az oka az, hogy a 90-es évek elején a cserszegivel karöltve elég korán kezdték. Emlékszem, hogy sok étteremben, bárban irsaik és cserszegik voltak az első borként értelmezhető borok. Szóval erős a marketingje ennek a két fajtának.

Abban tökéletesen igazad van, hogy a fogyasztó a leggyengébb láncszem. Ez nem is kérdés. A kérdés az az, hogy és akkor mi a teendő. Elitista módon elfordulni a plebsz bűzétől lehet, de sokra nem vezet. Útpn útfélen lefikázni az egységsugarú fogyasztót, hogy miért nem költ el 0.75l folyadékra annyi pénzt mint amennyit egy héten költ ennivalóra sem éppen célrvezető. Ha gazdag lenne a magyar fogyasztó akkor még lehetne nyafogni, hogy ugyan költsön már borra, de akárhogy is pörgünk a hátunkon, a legtöbbeknek már 1000-1500Ft is sok egy palack borra. Van egy furcsa buborék a finewine körökben...beszélünk itt a 85-95 pontos borokról és röpködnek a 8-10 ezer forintok. Aztán néha kapok egy olyan levelet, hogy egy vidéki krapek, a 25. házassági évfordulójára vett teljesen megilletődött módon egy palack borunkat cirka háromszor annyiért mint amennyit valaha kiadott borért...gondolhatod, hogy a jóember máshogy itta azt a bort mint te. Na ilyenkor gondolkodom el a felelősségen, mert ha őt átverem és ő nem kap élményt, akkor bukta van.

Ez van, palackról, palackra, emberről, emberre kell előre menni leszegett fejjel.

gaaljozsef

Kíváncsi lettem volna a Szent István Korona Irsai Olivérjére 800Ft körüli árával.
Nekem ez hosszú időn keresztül az egyik kedvencem volt.

jackrose

Egyébként szerintem szegény Cserszegi méltatlanul le lett gyalázva, amiért Olivért kapta ellenfélnek...
Azért sokkal komolyabb tételekbe lehet belefutni a fűszeres fajtából, mint Irsaiból ... ...olivérünk tulajdonképpen egy íztelen szőlő illatú víz...

Nem mintha nagy művelője lennék a cs.f. műfajnak az évi 3-4 palackommal, de irsaira azért én speciel nem vetemednék, egyszerűen csak az orrnak készül, nem a szájnak!

jackrose

Amúgy meg sauvignon blanc for president, fillérekért lehet kapni egész pofás palackokat!

dagadtos

@Szten: nyugodj meg, kérlek, megszokásból írtam így, nehogy magadra vedd azt a nagybetűt. Ha nem lett volna egyértelmű, az én válaszom tartalmazott egy kevés iróniát és persze szándékos túlzást, így a szó szerinti olvasata talán nem kapja el a lényeget. De ha szorosan vesszük, amit írtam, két dologra azért felhívnám a szövegedben a figyelmet.
Először is, elég hamar jelentéktelenné tetted azokat a tapasztalatokat, melyeket én más borkereskedőktől hallottam, mivel csak a fogyasztók kis része vásárol vinotékában. Ezzel szembeállítottad a saját tapasztalataidat, a saját környezetedét, és a legutolsó mondatban az azokban tapasztaltakat már állításként fogalmaztad meg. Hát csoda, ha a figyelmetlen olvasó hirtelen úgy érzi , hogy az a lokális környezet hatalmas? Hogy eltörpül mellette az összes itthoni vinotéka vásárlómasszája? Hogy Szten egy csúcsragadozó, akinek elég felemelnie a fejét, megjáratnia szemeit, és belátja a teljes országot, mint nílusi krokodil a folyót, nagy fehér cápa a tengert, vagy orka az óceánt? De legközelebb csupa figyelem leszek és close reading.
Másodszor is, ha nem is akarattal, a szöveged tartalmaz egy olyan retorikai sajátosságot, mely árnyalja azért a képet. Az addig ugyanis valóban nyelvileg is hangsúlyozottan szubjektív megfigyeléseket épp a konklúzió esetén egy objektív állítás zárja: " hidd el, nem a minőségi boroktól szipkázza el az embereket, hanem az eddig más italokat, vagy sokkal rosszabb borokat fogyasztókat csábítja át." Így lesz a szubjektívből objektív, személyesből általános, vagyis: véleményből igazság. Márpedig ha a "lokális környezetedben látottakból" végül is higgyem el, hogy mi az igazság, akkor nem is túloztam én akkorát.

dagadtos

@BZoltan: na jó, hát ha privátban ajánlasz valakinek valamit, az más, úgy persze, hogy hallgatnak Rád, nem is így gondoltam ezt. Kereskedelmi szituációra gondoltam, és ott néhány elmondás alapján nehéz a dolog. És természetesen nem általánosan gondoltam, hogy igyon bármilyet, hanem (szintén elmondásokra hagyatkozva), ha megvan az alternatíva ugyanabban az árkategóriában, és a kereskedő ajánlja is a bort, mert jó is a műfajban, akkor sem túl jó az arány állítólag. Amúgy a sárga muskotály a Kősziklásokról ugrott most csak be, mert ott az illatosak közül pont az volt talán a legjobb, ugyanannyiért, de régen mintha a Degenfeldé is jó lett volna. De mondhattam volna mondjuk balatoni muscat ottonelt is, abból azért nagyobb a választék, olcsóbb is van néhány, etc. A lényeg, hogy itthon az irsai gyakorlatilag branddé nőtte ki magát, míg a többiek nem (és nyilván ezért sincs akkora mennyiség és választék ezekből), és én nem látom, hogy ez a fajta értékeivel lenne igazolható.

BZoltan

@dagadtos: Úgy van ahogy mondod. Az Irsai egy brandé nőtte ki magát, ahogy a rozé is és ahogy a villányibarikkabernésuvinyon is. Dehát ugye messze nem az irsai az egyetlen népszerű brand amelynek népszerűsége nem a minőségével indokolható. Én inkább akkor csodálkozom, ha egy olyan fajtának jó a brand-je ami azt tényleg meg is érdemli. Az irsainál szerintem sokkal drámaibb brandficam, hogy Hegyalján a Hárslevelű helyett a Furmintot tolják... és még sorolhatnám.

Én sajnos (vagy lehet inkább szerencsére) nem értem a néplélek rezdüléseit annyira, hogy bármit tudjak mondani a pop termékek brandépítéséről. De az fix, hogy az egységsuagrú fogyasztók szeretik az olyan fajtákat amiket még ők is felismernek. Ez pozitív visszacsatolást ad, az ember meg szereti azt a terméket amelyik őt okosnak és hozzáértőnek mutatja. A sárgamusinak (ami szerintem is jó fajta, van nekünk is pár sor) is meglenne az az előnye, de annak van egy "kontyalávaló" pecsétje ezért a díszhetero hímsovén népfia nem fog ilyent a kosarába tenni, az asszonka meg fél, hogy az ura megint megveri ha buzibort visz haza. A királyleányka pedig egyszerűen nem eléggé ismert.

A rozé viszont egészen más jelenség. Az mind a termelői és a fogyasztói oldalról egy budget bor. A rozé mint műfaj sikerének semmi más alapja nincs mint az, hogy piaci igény van az olcsó és egyszerű, de finom borokra.

silvousplait

@dagadtos: Egyetertek veled. Szoba kerult itt az irsai es a cserszegi f. mellett a kiralyleanyka, sarga muskotaly, muscat ottonel. Megvallom, nem ismerem ezeket a fajtakat Nem lehet, hogy van kozottuk, a burgundi aligoté mintajara, "titkos favorit", melybol erto boraszok remek dolgokat hoznak elo ?

@BZoltan: Veled pedig a hegyaljai "brandficam"-ban ertek egyet. Tudnal meg hasonlokat sorolni ? Szeretnek tisztabban latni.

octopus

@silvousplait: szerintem a királyleánykában van fantázia. Nem őstehetség, és inkább csak házasításba kívánkozik (ha engem kérdezel, a fehér fajtáink többsége szintén), mert szintén illatos, de nagyon szép savai tudnak lenni. Illetve ha nem tutti-fruttizzák meg (hideg erjesztés+fajélesztő, gondolom én), az illatos vonalon belül is inkább érdekesen őszibarackos.

koccintos

@dagadtos: Erre kicsit hosszú lesz a válasz, elég sok minden személyes is hozzá tartozik, úgyhogy igyekszem rövidíteni:

Hilltop borokkal, meg könnyű fehérekkel indult a boros karrierem. Aztán elindult a hegymenet, aminek számomra tudod mi lett az érdekessége? Az utóbbi időkben azt vettem észre, és ez abszolút szubjektív lesz, hogy már nem azt élvezem, amit elfogasztok, hanem azt keresem, hogy van-e még ettől is jobb? Egy frankó anyagcsata zsákutca lett. Ez is. Pedig nem erről kéne szóljon... Nem tudom, más érezte-e ezt, vagy csak én vagyok ebben hibás, az én gondolkodásom, érzéseim ilyenek, de ebbe kicsit belefáradtam.

Éppen ezért visszatértem az alapokhoz: könnyű fehéreket iszok. Akár irsait is. Leginkább fröccsben. És rettentően élvezem, azt az egy-két pohárnyit, amit megiszok! És egyáltalán nem hiányzik a csúcsnemtudom mi, amit valaki 1000 pontra értékelt. Legutóbb születésnapomra bontottunk egy wachaui smaragd rieslinget - nagyon tetszett a bor, elfogyott, de ezzel most elleszek egy darabig. Nincs bajom azzal se, ha valaki mégis inkább eziránt érdeklődik! Tegye, ha kedve és pénztárcája engedi.

A G&M-en, igazad lehet, valóban színesebb a kínálat: van csúcsbor éppúgy, mint ilyen borok is. Másutt viszont nekem már nyomasztó az egyoldalúság - éppen ezért is ritkult a látogatásaim száma.

Amolyan bátorítás akart lenni az előző kommentem, a poszt nyitó kérdéseire: "Hogyan juthatott egyáltalán ilyesmi eszembe? Miért nem ír soha senki irsai olivérekről és cserszegi fűszeresekről?" Nekem az egy picit meredek, hogy ez egyáltalán felmerül! Értem, mire gondolt a szerző, és azt is, miért így kezdi. De, hogy így kezdi, így kell kezdenie; abban érzek némi aránytalanságot.

Szten

@dagadtos: Köszönöm, ez talán egy kicsit konstruktívabb hangnem. Megpróbálom átláthatóan pontokba szedni a gondolatokat:

- "Ha nem lett volna egyértelmű, az én válaszom tartalmazott egy kevés iróniát és persze szándékos túlzást, így a szó szerinti olvasata talán nem kapja el a lényeget. "
Természetesen - és azt hiszem, ez elég nyilvánvalóan lejöhetett - észleltem a helyzetet, miszerint nem épp szó szerint kéne értelmeznem a hozzászólásod - ha nem így lett volna, olyasmit írtam volna, hogy "köszönöm, de ugyan, túlbecsülsz".

- "Először is, elég hamar jelentéktelenné tetted azokat a tapasztalatokat, melyeket én más borkereskedőktől hallottam, mivel csak a fogyasztók kis része vásárol vinotékában."
Nem jelentéktelenné, csupán nem mindent eldöntővé, ami szerintem helyénvaló. De akkor pár kérdés: Megállja-e a helyét az a tippem ("nem tudom, de... tippelnék, ugyebár), miszerint az eladott borok viszonylag alacsony százaléka talál gazdára szaküzletekben? Ha igen, akkor jogos-e felvetni, hogy esetlegesen az országos fogyasztási trendek nem egyeznek meg a vinotékás trendekkel? Itt érdemes abba belegondolni, hogy bár a vinotékás merítés számra még így is nagy, de a reprezentativitáshoz megfelelően véletlenül kiválasztott minta kell - ez it megvalósul-e? Ha nem, és ha jogos a felvetés, akkor ez tényleg azt jelenti-e, hogy a vinotékás tapasztalatok jelentéktelenek, vagy inkább azt, hogy a kirakós egy darabját adják, bár nem a teljes táblát?

- "Hát csoda, ha a figyelmetlen olvasó hirtelen úgy érzi , hogy az a lokális környezet hatalmas?"
Csodának nem mondanám, az emberi agy sok mindenre képes, de úgy érzem, tényleg elég sértődékeny hangulat és/vagy természet kell hozzá, hogy az ember ezt lássa belé. A költői képeid mindenesetre tetszenek. :)

- " Így lesz a szubjektívből objektív, személyesből általános, vagyis: véleményből igazság. "
Nézzük meg, hogy milyen témák merültek fel expliciten a te eredeti válaszodban, és mikre hogyan reflektáltam.
1, Az emberek a rozéval és az irsaival azonosítják a bort.
2, Az irsairól és a rozéról nem lehet feljebb téríteni az embereket.
Az elsőt az előbb körüljártuk. A másodikról pedig majd később ejtsünk szót. Ezen két témáról azt hiszem hangsúlyozottan szubjektív és lokális körben vett mintavétel után kialakított véleményt formáltam, ami nem kéne, hogy túlzottan bántson akár téged, akár a kifejtett véleményedet. Véleményből igazság lett bármelyik pontban? Nem.
Igen, az én válaszomba valóban hozzászúrtam egy harmadik pontot, ami a tiédből talán implicite felsejlett. Én magam maximálisan triviálisnak érzem, hogy nem a felsőbb kategóriás borok konkurenciája az irsai, ettől függetlenül releváns statisztikai kimutatások nincsenek a birtokomban, így valóban hibát követtem el ezt egy "hidd el" típusú tálalással, ezért megkövetlek. Hozzátenném, egy laza beszélgetésben, aminek hittem ezt a diskurzust, az ember kevésbé figyel az ilyesmire, de mindegy, legyen, beszerzem a kukoricát, amin térdepelhetek a sarokban. (És szintén hozzátenném, hogy megfelelő számokkal és érvekkel könnyedén meg lehet győzni ebben is.)

Így összességében azt mondanám, hogy nem látom, hogy bármiféle véleményedet lábbal véresen a sárba tiportam volna. Ezzel együtt sajnálom, ha megbántottam az önérzeted, nem volt célom.

Visszatérve a kettes pontra:
- Ha az ember azt látja, számszerűsítve mondjuk 10 emberből, aki szereti a _bármilyen_ bort, vagy legalábbis fogyasztja, 4 pont az irsain felbuzdulva kipróbál drágábbakat és komolyabbakat, és elkezdi felfedezni a borokat, azóta jóval komolyabb tételeket (is) előszeretettel fogyaszt, akkor hiba-e ezt felhozni, elmesélni, még akkor is, ha előtte egy vinotékás tapasztalatokkal rendelkező felhasználó ezzel ellentétes trendekről számolt be?
- Ha a fenti lokális tapasztalata van az embernek (ti., hogy ugyan kevés emberből, de szép aránnyal megtörtént a komolyabb borokra nyitás folyamata), akkor lehet-e feltételezni, hogy ez bizony megtörténhet tágabb környezetre vetítve is?
(Fontos megjegyzés: számokról és arányokról nem beszélve, viszonyt reményt kifejezve. Könnyen lehet, minden irónia nélkül, hogy ez kivételes pár eset, és nem jelent sokat, de némileg megválaszolva a saját kérdéseimet, annyit mindenképp jelent, hogy nem nulla valószínűséggel történik meg ez a folyamat.)

És most kicsit konstruktívan, amiket őszintén érdekes kérdésnek tartok:
- Hogyan állapítjuk meg, hogy az irsai és a rozé trend milyen hatással van a hazai borfogyasztásra? Értve ezalatt:
1, Már előzőleg is alkoholfogyasztó emberek körében ez a trend olyan fogyasztókat vonz-e be a körbe, és ha igen, milyen volumenben, akik eddig más alkoholos italokat fogyasztottak, olyanokat, akik alsópolcos, mustsűrítményezett borszerű(tlen) lőréket, olyan fogyasztókat, akik eddig más, olcsó kategóriájú, de már bornak nevezhető italokat, vagy olyanokat, akik felsőbb kategóriájú borokat vettek/ittak? Merre van mozgás, illetve az egyes irányból történő mozgásoknak mi a volumene?
2, Új szeszfogyasztók körében, hogy tudjuk megállapítani, hogy irsai és rozé nélkül milyen borkategóriákat szemeltek volna ki maguknak, illetve egyáltalán a bort választották volna-e, vagy ezek nélkül a borok nélkül a csak ilyen borokat fogyasztók egyáltalán nem innának bort?
3, Irsai és rozé nélkül a borfogyasztók kisebb, vagy nagyobb, vagy esetlegesen megegyező számban tértek volna-e rá a magasabb kategóriájú borok fogyasztására? Fontos megjegyezni, hogy számot szeretnénk vizsgálni, nem arányt, mert lehetséges, hogy irsai és rozé nélkül a borfogyasztók száma is lehet, hogy más lenne (lsd: előző pontok), így ennek megfelelően pl kisebb arány is jelenthetne nagyobb számot, vagy fordítva.

(Az értelmezhetőség kedvéért megjegyezném, hogy az "irsai és rozé nélkül" kitétel nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, hogy mi lenne, ha ezek a borok fizikailag nem léteznének, hanem azt, hogy nem lenne jelentős piacuk, nem lenne trend körülöttük. )

Ezen kérdéseket megválaszolva lenne a kezünkben valamilyen módszertani eszköz, amivel az irsai és a rozé a borfogyasztásra gyakorolt hatását lehetne vizsgálni. Mivel, bár én magyarázkodhattam egy sort, hogy ugyan, nem abszolút igazságnak gondoltam az általam elmondottakat, és ugyan, nem az általad elmondottak ellen szólt, te azért abszolút kijelentéseket tettél ("más borok kárára" kitétel pl), így különösen érdekel a válaszod a fenti kérdésekre.

BZoltan

@silvousplait: Óvatosan kell fogalmazni ebben a témában, mert könnyen megbánthatunk sokakat. Szóval fontos tudni, hogy a fajtaválaszték nagyon nem egy racionális és szabad választás eredménye egyetlen magyar borvidéken sem. A jelenleg termő szőlőink masszív többségét örököltük. Ahogy a fajtákkal való tapasztalatokat, szaktudást is örököltük... de ami a legszörnyűbb az, hogy a piacot is örököltük.

Ha egy varázsütésre lehetne fajtát váltani akkor egészen más lenne a magyar borvidékeken a fajtaválaszték az fix.

Na, de , hogy a kérdésedre is válaszoljak:

Szerintem Tokaj Hegyalján egyértelműen brandficam a száraz furmint. A furmintnál a hárslevelű ezerszer alkalmasabb arra amire a furmintot próbálják trenírozni mostanában. A másik brandficam ami már engem is érint az a Somlói Juhfark. Bármennyire is jó fajtának tartom a jkuhfarkot, megvannak annak is a korlátai. Jó bort ad, de akkor is jobb választás lenne inkább itt is a Hárslevelűre építeni. Vagy visszahozni a régi fajtákat, kisérletezni velük és megtalálni az igazit. De addig is a hárs az jobb mint a juhfark. Ezzel együtt a Somlót már megváltoztathatalanul a juhfarkhoz kötik. Nagy szerencsék, hogy amúgy egy tök jó fajta amivel messze lehet menni. De ha elérünk a határhoz onnan a Hárslevelű visz tovább.
A következő az a badacsonyi kéknyelű. Nagy legenda, nagy misztikum, de én még soha az életben nem ittam még nemcsak hogy nagyszerű, de még csak jó kéknyelűt sem. Azok a kéknyelűk amiket elfogadhatónak tartom elamaradnak a termelőjük azonos évjáratban készített többi bora mögött. De a szürkebarátot sem értem Badacsonyban. Szerintem a szürke az egyik legunalmasabb fehérszőlő. Szép, meg nemes, de szerintem egysíkú.
De a legviccesebb brandficam az az olaszrizling. Ugyanis a piac simán a helyén kezeli ezt a fajtát, mégis sokan vért izzadnak, hogy valamiféle régiós zászlóshajónak építsék fel az olasz brandjét. Az olasz a bíztató jele annak, hogy nem teljesen hülye a piac.
De amúgy az ultimate brandficam az a délpannon kabernészuvinyon

Na, de tényleg mondom, hogy ezek nem olyan döntések amiket bárki is átgondolt volna. Lényegében kényszerpályán van a legtöbb magyar borvidék a fajtákat illetőleg.

Szten

@BZoltan: fogalmam sincs, csak ezt az egy bort kóstoltam tőle 2011-ből. Ha lesz alkalmad rá, szerintem érdemes megkóstolni, engem nagyon megfogott.
Egyébként miért tartod Somlón (meg nyilván úgy általában) jobb fajtának a Hárslevelűt, mint a Juhfarkot? Termesztési szempontból kell érteni, vagy jobb, szebb borokat ad a véleményed szerint?

BZoltan

@Szten: Nehogy az jöjjön ám le, hogy én nem tartom irgalmatlanul jó fajtának a juhfarkot, mert annak tartom. Juhfark rulez! Bitang jó fajta a juhfark. Megbízható, izgalmas és szerethető fajta a Juhfark.

De haz egyes fajták potenciálját és képességeinek a spektrumát nézzük akkor a Hárslevelű szerintem többre hivatott. A hárslevelű magasabb terheléssel, korábbi szürettel is tud jól iható, finom és tiszta bort adni, ugyanakor a Juhfark igényli az alacsony terhelést és a teljes érettséget. A juhfarknak elegancia és komplexitás szempontjából megvannak a korlátai amit testtel és erővel tud kompenzálni. De ha egy arisztokratikusan elegáns és komplex bort akarsz akkor a hárslevelű jobb választás. Ráadásul a hárs is kivállóan aszúsodik és töpped, szóval ha valaki testes, édes bort akar akkor ott sem hagy cserben. A komoly nehézség van a hárssal az, hogy a teljes érettségben, de a botritiszes aszusodáskor is könnyen elbambul és lomhává válik. Ez a juhfarkkal soha nem történik meg. Szóval a hárslevelű , ha édesnek akarod iskolázni akkor figyelmesebb és melósabb szüretet igényel.

De ez a vonat elment, vagy sosem volt menetrenden. Én már annak is örülök, hogy nem az Olaszrizlinghez akarja a többség a Somló kabátját varrni. Szóval még mindig beljebb vagyunk a Juhfarkkal mint mondjuk szerencsétlen csopakiak akiknek annyi olaszuk volt, hogy kénytelen voltak erre a hársnál, furmintnál, juhfarknál is hátrébb álló, de amúgy jó fajtára építkezni.

Szten

@BZoltan:
Köszönöm a részletes választ! A hárslevelű nem épp az a fajta, amit a legjobban ismerek, de most meghoztad hozzá a kedvem :)

silvousplait

@octopus: Koszonom a valaszt, es remelem, hogy idovel latnak benne fantaziat az "illetekesek".

silvousplait

@BZoltan: Koszonom neked is a valaszt. A legkevesbe se bannam, ha a harslevelubol valna a magyar chenin blanc, nekem ti. nagy kedvencem. Eppen mert elegans, sokoldalu es visszafogott. Egy Takacs Lajos-fele juhfark (azt hiszem, a 2011-es) igen nagyuri (grand seigneur) egy bor volt, francias lebegessel. Az 5 napja nyitott palackot elvittem a caviste-hoz, es ugyanazt lattam az arcan, amit most leirtam. A keknyelut nagyon kevesse ismerem.
Del-Pannonia, furmint es olaszrizling kerdeseben azt hiszem, nincs nezetelteres koztunk.

A piaci kenyszerpalya, amit emlitettel, nyilvan nehez ugy. Marad a kerdes, hogy MINDENKI megteszi-e a magaet ennek elleneben, vagy kenyelmes dolog sodrodni, es kozismerten nem vilaghiru magyar marketingtechnikakra szorni a nem tul sok penzt. (Szegenyek vagyunk, de legalabb pazarlunk, you know that.)

BZoltan

@Szten: Annak örülök, hogy sikerült felkelteni a Hárslevelű iránt az érdeklődésedet :) Ha nem veszed (sem te sem más) tolakodásnak akkor szívből ajánlom ezt az írást a fajtáról: http://juhfark.hu/hu/blog/gondolatok_a_harslevelurol/

@silvousplait: Az fix hogy az amúgy sem szerencsés és kaotikus fajtaleosztást még csak tovább rontja a széles körben tapasztalható mélységes ignorancia és a központi vagy borvidéki koncepció teljes hiánya. Szóval ilyen viszonyok között szerintem örüljünk annak, ha jó jeleket és akár kicsiny progressziót látunk :)

dagadtos

@koccintos: Szerintem ember nincs, aki ne fáradna bele néha, nyilván mindenki másba. Én pl. abba fáradtam bele, hogy egy idő után magamat teszteltem kóstolás címszóval. Amúgy ez igen jellemző, van aki sosem unja meg azt a borkóstolást, ami arról szól, hogy vakon megmondja, mit iszik, hány gramm a maradékcukor, milyen fát látott etc. Pár éve sokkal jobban kóstoltam bort, mint most - ebbe belejátszanak egészségügyi okok is, de az érdeklődésemet is elvesztettem az effajta cirkuszi, "én vagyok a borszakértő" jellegű kóstolás iránt. Szóval a belefásulást, bármilyen okból, megértem, azért az irsait azt nem. Illetve nem tartozik a témához, de én egyáltalán nem tudok lelkesedni 800 forintos külföldi borok dicséretéért, akkor sem, ha a szerzőben kóstolás szempontjából teljesen megbízom.

@Szten: Elnézést, tudom, hogy nagy pofátlanság azok után, hogy ilyen szép hosszút írtál, de megmondom őszintén, lusta vagyok beleállni a dologba.

Szten

@BZoltan: Köszönöm a linket, de megelőztelek, még aznap meg is találtam ezt a cikkedet és elolvastam. Meg a traminiset is, ha már lendületben voltam. :)

@dagadtos: Semmi gond, tulajdonképpen megértem, ha meg nem időmilliomos az ember, akkor főleg.