Menü
Rövid URL

Sok az eszkimó, kevés a fóka - Tar Ferenc (finewines.hu és Carpe Diem Borbár)

Tar feri
Tar Ferenc (fotó: facebook.com)

Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?

Kicsit úgy érzem időnként, hogy a divat változásai kapcsán "a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük". Így a korábban indult "ABC" (anything but chardonnay/cabernet) hullám annyira jól sikerült, hogy már egyáltalán nem isznak az emberek ezekből a fajtákból készült - jó, nem túlhordózott – borokat, pedig ha tudnák hogy mennyit vesztenek!? A másik vesztes a "nem biodinamikus, nem narancsborok". Az elmúlt évek divathulláma annyira elöntött mindent, hogy aminek a címkéjére ezek a deklarációk nincsenek felvésve, az eleve hendikeppel indul.

Piemonte és a Barolo szintén áldozatok. Sajnos egyre kevesebben ismerik, értik, és mivel nem egy könnyű és olcsó műfaj, egyre jobban a háttérbe szorul.

Rossz idők járnak egy másik számomra kedves/kedvelt kategóriára is: a száraz borok hegemóniájának következtében a minőségi off-dry/félszáraz/félédes/édes borok fogyasztása teljesen visszaszorult - legyen szó Tokajról, Moselról vagy Elzászról. Nagyon nagy kár, mert egy hihetetlenül szép, izgalmas stílus kezd süllyesztőbe kerülni. Talán a gasztronómia segíthetne, hogy ne így legyen.

Mi lesz a következő nagydobás?

Én úgy látom, hogy a fogyasztóközönség (főleg az elkölthető források csökkenése okán) még inkább a jobb ár-érték arány felé mozdul el. Itt a dél-francia (Languedoc, Roussillon stb.), spanyol, portugál vörösek és fehérek törhetnek át, főként ha izgalmas, új, kevésbé ismert fajtákból készült borokról van szó.

A másik nagydobásnak legnagyobb kedvencemet a rajnai rizlinget vélem. Évek óta hatalmas felfutásnak lehetünk szemtanúi, egy afféle rizling-reneszánsznak, amely meghóditja az Óvilágot és az Újvilágot egyaránt. A fajta sokszínűsége, széles stílusrepertoárja ezt predesztinálja, bár óhatatlan, hogy a könnyű gyümölcsös stílus mentén fogják a legtöbben felfedezni maguknak a rizlinget.

Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?

Itthon: a bormarketing egy helyben topogása, az egyéni érdekek által elnyomott közös fejlődés elmaradása, a nyitottság és a fejlődési, tanulási szándék helyett a "mi jobban tudjuk, így is el tudom adni a boromat" szemlélet térnyerése, valamint a tömegízlésre alapozó, azt kihasználó, igénytelen, pocsék borokat sokszoros áron eladó extraprofitgyártó tömeges borrendezvények elterjedése. Még egy szívfájdalmam van: minimális az együttműködés a "minőségi műfajban" tevékenykedők között. Sajnos annyira túltelített lett az amúgy is elég kicsi minőségi borpiac, hogy folyamatosan egymás lábán taposunk.

Nemzetközi szinten a nagy presztízsű, nagy tradíciójú és értékű borászatok felvásárlása befektetői társaságok által, azaz a tőke és a profit térnyerése a borszcénán belül (is).

Mi a véleménye a parafadugóról és az alternatív zárási módokról?

Én kifejezetten kedvelem a csavarzáras megoldást, a saját (főleg német, osztrák) partnereim a prémium szegmens alatti boroknál szinte kizárólag ezt használják, a vásárlóim is elfogadták, megkedvelték. Természetesen bizonyos kategóriában (prémium, szuper-prémium ár szegmens) nekem is idegen vagy furcsa lenne egy csavarzáras bor, pl. egy komoly burgundit, Cote-Rotie-t vagy Barolot nem tudok így elképzelni, de vannak előnyei: lassabb érés, dugósság kizárása, stb. Top pinot noirt már ittam Oregonból, Central Otago-ból (pl. Felton Road), viszont ezeknél nincs másfajta előzetese tradíció, megszokás, ami bezavarna a képbe. Az üvegdugóról viszont inkább negatív tapasztalataim vannak.

Van-e titkos kedvence? (Azaz olyan borvidék, fajta vagy stílus, amely iránti rajongását mások nem osztják.)

Köztudomású, hogy német riesling rajongó vagyok, évek óta folytatok kultúrmissziót e fajta és stílusai minél szélesebb körű megismertetése érdekében. Ezért első helyen Moselt, Rheingau-t és a többi nagyszerű német "riesling-forrást" kell említenem, melyek a világ legolcsóbb (legjobb ár-érték arányú) prémium borai.

Másik titkos kedvencem a már említett Piemonte és a nagyszerű Barolo. A legnagyobb borélményeim közül számos ehhez a műfajhoz kötődik, sajnos itthon és külföldön egyre kisebb az értő és rajongótábora, eladni pl. szinte lehetetlen Magyarországon. Pedig egy érett, nagy Barolo egy képzőművészeti alkotás, bizonyos (vad)ételekkel, szarvasgombával vagy egy nagyszerű szivarral kozmikus élményt tud nyújtani.

Legnagyobb kedvenceim közé tartozik természetesen a pinot noir (legyen az Burgundia, Oregon vagy Új-Zéland) és a champagne. De ezt a rajongásomat sokan osztják.

Az utóbbi néhány évben mi volt a legfontosabb változás a borfogyasztási szokásokban?

Én egy dolgot emelnék ki: rohamosan esik vissza a palackos értékesítés, kóstolókon, rendezvényeken keresztül nagyságrendekkel több bort lehet eladni. Ma egy átlag fogyasztó inkább négyszer, ötször elmegy bort kóstolni, mondjuk, 4-4 ezer forintért, semmint hogy megvegyen egy 4 ezer forintos bort. Rengeteg az esemény, nagy a választék. Inkább az ilyen közösségi élményt választják a fogyasztók, mintsem otthonra vegyenek egy-egy palack bort. Ez egy dinamikus trend, és én nem tekintem negatívumnak, sőt. De mindenképpen egy alapvető változás!

Kereskedőként a kínálat mely kategóriájának erősítésében lát kitörési pontot 2017-ben?

Én a megváltozott fogyasztói igényeket (többször de inkább olcsóbbat) és a csökkenő vásárlóerőt tekintve a "bestbuy" szegmensben (3500 Ft alatti), azon belül is a rajnai rizlingben látom a kitörési pontot, illetve az ezekre épülő kóstolókban. Sokkal könnyebb úgy eladni borokat, ha előtte megkóstolhatják a fogyasztók. A hazai "fine wine" piac halott, kvázi nem létezik - legalábbis a szó klasszikus és nyugati értelmében nem! Nagyon sok az eszkimó és alig van fóka. Abban látok kitörési pontot, hogy szisztematikus, kitartó munkával, sok-sok (megengedhető árú) borkóstolóval ki lehet nevelni egy igényes, a minőségre nyitott közönséget, aki az anyagi lehetőségeinek figyelembe vételével időnként áldoz a szenvedélyére. Mert ez szenvedély, a szó nemes értelmében!

Ha borszerető külföldi ismerősnek kellene magyar bort vinnie, akkor mit választana (maximum 2 bor)?

Szentesi Kadarka, Bott Excellenciás - bármelyik évjárat.

2 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

Matt

@heimzoli: Tényleg jó lett ez a széria, az olvasóknak és borbuziknak is. Neked meg a finom boraitokat.