Menü
Rövid URL

Tiltsák be a borfesztiválok 90 százalékát! - Hebenstreit Ádám (Drop Shop)

Hebenstreit
Hebenstreit Ádám (fotó: www.facebook.com)

Az utóbbi években mely borvidék, ország vagy stílus volt a divat változásainak legnagyobb vesztese?

Szembetűnő a nagy testű, erősen hordós fehérborok térvesztése. Hordós chardonnay dupla handicap (persze vannak olyanok, akik meg csak ezt keresik). Hazai fronton mindenképpen említésre méltó a villányi borok iránti kereslet belesimulása az átlagba (tudom, az országos adat szerint még mindig messze Villány a legnépszerűbb borvidék). Nem maradt le, de a korábbi népszerűségével szemben most már csak egy a sokból. Hasonlóan a fajták közt is megszűnni látszik a korábbi cabernet-őrület (a merlot-őrületre már a kutya sem emlékszik). Talán még a proseccót említeném. A hazai habzó-dömping logikus következménye, hogy ugyan a pezsgőfogyasztás folyamatosan nő, mégis visszaesett a kereslet a proseccók iránt.

Nem mondom, hogy vesztes, vagy visszaesés lenne, mert korábban is nagyon-nagyon szűk volt a piaca, de megemlítem még a barolót. Mindenki sokra tarja, elismeri, de igazából Magyarországon senki sem issza (ez persze túlzás, de nagyon-nagyon szűk közönség keresi). (A port/sherry egyébként még rosszabb).

Mi lesz a következő nagydobás?

Na ez jó kérdés, egyetlen nagy „dobást” nem tudnék mondani. Az biztos, hogy tovább folytatódik, talán fel is gyorsul valamelyest a bortermelés természetes (organikus, biodinamikus) irányba való elmozdulása. Az elmúlt pár évben rengeteg nagy borászat (is) elkezdte, befejezte az átállást. A mögöttes motívumot persze csak sejteni lehet (ki az, aki el is hiszi, ki az, aki inkább a piacot érzi), de mindegy is. Az meglepő és én örülök is neki, hogy nem jelentek meg a címkéken hatalmas BIO feliratok, a legtöbb borászat a boron nem is kommunikálja természetes voltát, a honlapon ír pár szép sort a felelősség vállalásról, meg a küldetésről, a bor meg közben csendben sokkal jobb lett. Ez szerintem pont így jó.

Magyar borok esetében nagyon divatosak kezdenek lenni a kevésbé ismert borvidékek (Bükk, Tolna, Kőszeg, stb) borai is. A nagy nevek nyilván dübörögnek majd tovább, de a szűk szubkultúránkban egyre inkább trendi kis, mini birtokok (nem fogom leírni „azt a szót”) borait inni. Szerintem itt nagy bővülés lesz, számtalan 1-2 hektáros borászat jelenik majd meg „olcsóbb”, kevésbé elismert borvidékeken, vagy településeken. Hazai viszonylatban lesznek meglepően jól indulók is (és nagyon sok hibás, de sikeres bor is).

Nemzetközi viszonylatban szerintem jelentőset dobbantanak (de sosem kerülnek többségbe) a „narancsborok”. Ismétlem, nem a full borpiacról beszélek, inkább a mi kis szubkultúránkról. A narancsbor kifejezést cserélném is, úgy fogalmaznék, hogy azok a borok, melyek tisztaságban, precizitásban megfelelnek már a legmodernebb elvárásoknak is (ezért nem jó a megismert narancsbor kifejezés), mégis van bennük valami extra többlettartalom, story, hitelesség, érdekesség. Na, azok lesznek a (közel)jövő sztárjai, Dél-Olaszország és szigetei, Szlovénia, Spanyolország, Portugália (ultra)tradicionális borai (100 éves tőkék, stb, stb). Itthon is feljövőben van ez, bár eddig főleg fejben vagyunk jók (néha nekem már sok a 90 napot héjon tartott cserszegi, meg az amfora irsai). Én most 20 százalék alá teszem az arányát (nemzetközileg) azoknak a „tradicionális” boroknak, amiket ittam és valóban jók is voltak. Nem érdekesek, hanem tiszták, precízek, hibátlanok és még baromi jók is. Itthon nem állunk ilyen jól.

Ha a hazai piacra vonatkozott a kérdésed, akkor félreértettem, de legyen a megfejtés: Burgundia. Nekünk az elmúlt években nagyon erősen növekedett, maradjon is így! #inpinotnoirwetrust

Drop shop
"a champagne is nagyon feltört" (fotó: www.facebook.com)

Mit tart az utóbbi évek legbosszantóbb fejleményének a borvilágban?

Itthon: hirtelen sok lett az értelmetlen, olcsó, szar habzóbor. Márciustól októberig minden hétvégére jut minimum 10 borfesztivál, minősíthetetlen borokkal, kiállítókkal, ételekkel, fellépőkkel. Követeljük, hogy tiltsák be a borfesztiválok 90 százalékát (ide értve A bor és csoki, Bor és halászlé és a Bor és Töpörtyű Fesztiválokat is). Nagyjából mindenki mindenkivel összeveszett. Örvendetes fejlemény viszont, hogy hosszú évek betlije után idén ittam 3 igazán jó kadarkát!

Külföldön: ismét sok általam nagyra tartott top borászat került nagy befektetők kezébe (Bonneau du Martray és Bondi-Santi csak a héten). Meglepően sok a bizonytalan burgundi fehér. Kiderült, hogy NINCS íze a mineralitásnak (ezt csak viccnek szántam). A végére egy örvendetes fejlemény: Bordeaux-ban 2-3 éve végre észhez tértek és a nagyok is áttértek a 6-os faládára, a 12-essel nagyon nehéz volt egy ilyen pici piacon dolgozni.

Mi a véleménye a parafadugóról és az alternatív zárási módokról?

Én megvettem őket, a legtöbb bor/borvidék esetében szerintem működnek és fognak is. A dugóipar elmúlt pár évét nézve szerintem nem kérdés, hogy ez fenntarthatatlan, tehát valaminek jönnie kellett. Egyébként egy 80-90 százalékban élelmiszeripari ragasztóból álló „dugó” és egy profi csavarzár között szerintem jelentős különbség van (utóbbi javára). Ráadásul, azok a nagy borok, amik megérdemlik és/vagy szükségük van az igazán jó dugóra is egyre nehezebben jutottak tényleges minőséghez. Szerintem, ha elfogadja a teljes piac, hogy amit 1-3 éven belül megiszunk, abba nem kell dugó, akkor szerintem fellélegzik a dugópiac is és mindenki nyer vele.

Persze van 1-2 borvidék, ahol még fiatalon sem tudom elképzelni az alternatív zárást, fura lenne egy csavarzáras Vosne-Romanée, vagy egy visszazárható Champagne (bármit is mondanak, nem szeretik a vevők Demeter Zoli ultramodern pezsgősdugóját sem).

Mivel a magyar ember még mindig nem iszik érett/idős bort, a kérdés, hogy mi lenne 10-15 év múlva álprobléma, vagyis itthon az egész csak presztízs és marketing kérdése.

Van-e titkos kedvence? (Azaz olyan borvidék, fajta vagy stílus, amely iránti rajongását mások nem osztják.)

Sok ilyen van, bár titkosnak egyiket sem nevezném. Egyetlen igazi rajongás van, ami bármikor, bárhol, az pedig a Burgundi vörös, de ezt a rajongást nem nevezném csak a sajátomnak. Szóval ez, gondolom, nem számít jó válasznak. Viszont Priorat őregtőke királyai (Ferrer Bobet és mondjuk Terroir al Limit) és akkor nyilván a Carignane és a Grenache noir is szinte bármikor jöhet. Nagyon tudom élvezni a komoly héjanyagos fehéreket is (most szándékosan nem írtam le, hogy narancsbor).

Már sokszor említettem, azokat a tételeket keresem, amelyekre átlagember biztos nem mondaná, hogy nem acélban készült, olyan tiszta, precíz és éles borok. Sok az oxidált, szétesett vacak még a nagyok közt is (a 2016-os év csalódása a Gravner portfolió volt). Tényleg kevés a kimagasló tétel, de azok csodásak (nekem).

Szeretem az érett, idős, ásványos Loire sauvignon blanc-t, pl Menetou-Salon (igazából szinte csak idősen élvezem a fajtát). Ritkán jön szembe, de a komoly borként született St. Laurent (pl: Vom Stein). Idén meglepett pár Alto Adige St. Magdalener, de rajongásnak még korai nevezni.

Az utóbbi néhány évben mi volt a legfontosabb változás a borfogyasztási szokásokban?

Talán ezt már érintettem fentebb. Amit még idesorolnék: a korábbi évekhez képest döbbenetes mennyiségű habzót isznak a magyarok, szerencsére a champagne is nagyon feltört. Ha lassan is, de megint kicsit nyitottabbak az emberek a külföldi borokra, egy Wachau GV mondjuk, már nem szitokszó. Ugyanakkor keresik a hagyományos magyar fajtákat (kéknyelű, juhfark, kadarka). Szerintem az éttermi borfogyasztás is nagyot ugrott. Az emberek többsége kezdi érezni, hogy az étterem éppen annyira szól a jó borválasztékról, mint a konyháról.

Kereskedőként a kínálat mely kategóriájának erősítésében lát kitörési pontot 2017-ben?

Nekünk egyértelmű: fine wine. Tovább a lenini úton.

Borszerető külföldi ismerősének milyen magyar bort vinne ajándékba (maximum 2 bor)?

Homonna Rány 2013 és Bott Frigyes Kadarka 2015. Ha nagyon (de tényleg nagyon) szeretem az illetőt: Gál Lajos „Tagi” 2007 és Weninger „Steiner” Kékfrankos 2004.

12 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.

hegyljai

"Nekünk egyértelmű: fine wine. Tovább a lenini úton."
Persze, hogy mi az hogy "fine wine" itt és most, nem volt idő és lehetőség meghatározni.
Én egy őskövület vagyok, de ezzel a "lenini úttal" nem illik viccelni. :(

Hapci

A borfesztiválok döntő többségére valóban semmi szükség.
Helyette a szakma lobbizhatna azért, hogy változtassák meg a nulla toleranciáról szóló idióta szabályozást, hogy kultúremberek itt is ihassanak autózás előtt/közben 1 deci rendes bort egy rendes étteremben vagy borbárban ebéd vagy vacsora mellé, ahogy az a kultúrállamokban szokás.

FHAyek

A trendekhez nem tudok hozzaszolni, viszont meglep, hogy Hebenstreit Adamnak milyen mely ismeretei vannak. Mar ahhoz kepest meglepö, hogy szamomra a Drop Shop egy nem tul vonzo ivet irt le indulasa ota.
Az egyik, hogy az arak eszeveszetten felmentek; jol emlekszem, kezdetben meg 200-300 forinttol indultak a deci borok, most mar 1000 alatt alig kapni barmit; es az arak nem egy esetben latotavolsagon kivül vannak a nemzetközi artol.
A masik, ennel meg szinte nagyobb baj, hogy rendkivül unalmas a Drop Shop kinalata. Amely borvidekeket valamennyire ismerem, ott többnyire az van, hogy fogja a borvidek 2-3 agyonsztarolt, ennek megfelelöen eleg arcatlan arakkal dolgozo boraszat, es azoknak rakja ki a borait, meg tovabb joarasitva.
Rheingaubol pl van Robert Weil es P.J.Kühn, ez olyan mintha villanybol lenne Gere es Bock, es kesz. Megkapja az erdeklödö magyar borbarat a Weil alapborat 7700 forintert palackjat (Nemetorszagban 11,50 EUR....), amely ekvivalens barmely kicsit is komoly pince alapboraval, csak az 5-10 EUR. Igy ennek semmi ertelme nincs. Arrol, hogy Rheingauban mar 6-10 EUR környeken lehet kivalo bort kapni, 12-15-ert pedig egeszen fantasztikusat, a drop shop nem akar tudni, pedig ez lenne az ö valodi hozzadaott erteke.
Az utobbi evekben egyre nehezebbe valt szamomra a drop shopban egy estet "megtölteni" erdekes borokkal - artol függetlenül -, es az az benyomasom, hogy a drop shop egy igen kiszamithato, es a fogyaszto szamara nem tul elönyös modellre allt ra - ehhez viszont az interjubol kicsengö tudasnak 5%-a is böven eleg.

jackrose

Óóó pedig egy jó zsírosdeszka, rozé fesztivál!
Hol van ehhez képest a Rhone völgy és Bordeaux??? :D :P

Hapci

@FHayek:
Már hogyne lenne értelme.
Ez az Ádám keres rajta, nem keveset, s intellektuálisan sem szakad meg.
Szerintem ez maximálisan vonzó életpálya.

emoss

Szerintem meg a SZAR KEZMUVES borokat tiltsak be amik 3-5e Ft-ert nem hogy a hozzajuk fuzott remenyeket nem valtjak be de konkretan ihatatlanul szarok.
Mi is a baj ezekkel a "fesztivalokkal"? Ja, hogy nem lehet szakmazni? Szakmazzal mashol. Az a tobb szaz v. inkabb tobb ezer ember meg aki kutyaval, csaladdal, bringaval, haverokkal kimegy egy vasarnap du. es megiszik nyolc roset hadd lazuljon.

Daeril

6 komment alatt eljutottunk a cikkben olvasható finom utalgatásoktól, a szar kézművesezésig. Trendet vélek felfedezni...

tannin

Érdekes lenne a trend mögé nézni. Talán a "cherchez l'argent" adhatna némi támpontot az okok felderítéséhez. Esetleg arra gondolhatnánk, hogy már azokért a borfogyasztókért indult meg a versengés akik nem tudják megkülönböztetni a jó bort a kevésbé jótól.
A legjobb befektetés mindenképpen a fogyasztók nevelése lenne, mert ha őket sikerül igényessé tenni, akkor a borászatok is kénytelenek jó irányba menni.

akov

Lehet a DS drága, de a legérdekesebb borkínálattal rendelkezik és ezen szerintem igen nehéz vitatkozni.

Mezesmackocska

Vitatkozni mindíg kell, és lehet. Egy dolgon azonban szerintem mindenképpen érdemes gondolkodni, beszélgetni. Vajon miért kerül ennyivel többe itthon egy bor mint külföldön. Lépésről lépésre ( szakmabeliként ) Nem nem egy felkapott borbár tulajdonosa, vagy alkalmazottja vagyok :)
1. Ne hasonlítsuk össze a bolti árakat egy borbár áraival, a szupermarketek árait meg inkább felejtsük el ( gondolom nem kell magyaráznom )
2. Adók ( példának okaként az ÁFA ) még mielőtt valaki elkezdené, hogy dehát most vitték le. Nos alkoholra nem vonatkozik.
3. Szállítási költségek ( nem ingyen hozzák ide, és kis mennyiségnél ez bizony halmozottan igaz )
4. Bérköltségek ( ma ott tartunk, hogy egy tényleg képzett szakember itthon többe kerül mint külföldön a termelékenysége tükrében közterhekkel együttvéve )
5. Fizetőképes kereslet töredéke a külföldinek ( igen tele vannak a borbárok, jellemzően 3-4 napban egy hétből a többi nap viszont éppenhogy ketyeg )
6. A beruházás esetében szinte ugyanolyan összeggel lehet számolni mint külföldön, sőt a Budapesti bérleti díjjak szinte azonosak mint nyugatabbra.

Persze sorolhatnám, de szerintem belátható, hogy messze vagyunk a vágyott országoktól, és a távolság, ha tetszik, ha nem egyenlőre nőni fog, mert a helyzet romlik mégha Budapestről szemlélve minden rózsás.

lazaridi

Szlovénia? na ne.. amiatt az egy Cotar miatt?
Általában a szlovén borok igencsak gyengék...

gyz

kedves lazaridi, miért gondolod, hogy a szlovén borok igencsak gyengék? érdekelne a véleményed megalapozottsága, mert eddigi tapasztalataim pont ellentétesek. köszönöm!