Menü
Rövid URL

Veltelini Freud pamlagán - Bernhard Ott Qvevre 2013

Rosenberg
Rosenberg (fotó: falstaff.at)

Mi ez? Sajnos nem kóstolom minden évjáratban minden vezető veltelini-termelő csúcsborát, de korlátolt tapasztalataim alapján Ott Rosenbergje fölött nem lakik senki. Ez pedig a Rosenberg szőlője amforában elkészítve. Beavatkozásmentesebb nem is lehetne: kíméletes préselés után a bogyók és a must földbeásott amforákba kerül, a spontán erjedés végeztével az amforákat sárral betapasztják és 7-8 hónapon át feléjük sem néznek. Ott azért nyúlt vissza ehhez az archaikus eljáráshoz, hogy megtudja, mi rejlik a lelke mélyén annak a fajtának, amelyre az életét tette föl. És az eredmény valóban olyan, mintha a veltelini tudatalattijába merülnénk alá.

Honnan? Wagram a Wachaut keleten lezáró Kremstől mindössze néhány perc autóval, ám a topográfia és a talaj alapvetően más: a veltelini itt lankás őslöszön terem. A biodinamikusan művelt Rosenberg-dűlő Ott legjobb területe, és egyes részei az 1890-es évek óta a család tulajdonában vannak.

Kitől? Bernhard Ott fiatalon a „lösz bikája” címet kapta, és a termetéhez illő borokat készített. Amikor elnyerte „az év borásza” címet 2008-ban már stílust váltott: a legkésőbben szüretelőből a legkorábban szüretelő lett, és átállt a biodinamikára. A borok az elmúlt évtizedben egy fokot veszítettek alkoholban, egy grammot nyertek savban.

Mennyiért? A 0,375-ös palack közel 10 ezer forint.

Megéri? Ennyi pénzért heuréka-élményt és tartós emléket várunk. Megkapjuk. A fél palack is tovább visszhangzik, mint más borokból egy karton.

Ott amfora
Tartalomhoz a forma (fotó: facebook.com)

Milyen? Először is szögezzük le, hogy bár legjobb leírásnak a zöldveltelini-esszencia tűnik, a Quevre nem késői szüretes, nem botritiszes, kimondottan száraz és a hosszú héjonáztatás ellenére sem narancsbor. Extrém módon koncentrált, az átlagos zöldveltelinitől igen távol esik, inkább meditációs-alap, mint szomjoltó.

Illat és aroma egyaránt intenzív és rendkívül összetett. A fajtától hellyel-közzel elvárható sárgadinnyés, trópusi gyümölcsös és fehérborsos jegyek mellett gyömbért, narancsvirágot, kandírozott gyümölcshéjat és sóban eltett citromot mutat. A korty telt, strukturált, de nem kövér, umamis, sós feszültség hatja át. Teljesen önálló világ. A zárlat enyhén cseres és fanyar. A lecsengés percekben mérhető.

Miért? Amíg nem találkozunk vele, el sem tudjuk képzelni, hogy egy borban lehet ennyi erő, energia és fantázia.

Kinek? Aki meg tudja fizetni.

Pontban? Kedvenc borkritikusom, David Schildknecht 95 pontot adott rá. Én nem sok értelmét látom az ilyen borok pontozásának, de a mi mércénkkel legalább 17.

1 hozzászólás

A bejegyzésekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Itt regisztrálhat.